• Pánik indul...
        ajtatosmano. blogja

        Dokinál

        Ma voltunk az orvosszakértői intézetben, ahol megnézik Muzsikát, hogy megjavult-e már. 1/2 9-kor már ott voltunk, és 11-re lazán végeztünk is. Már amikor elindultunk éreztem, hogy nem vagyok a toppon, úgyhogy amint bementünk a váróba, és megcsapott az az áporodott levegő - merthogy rengetegen voltak - 5 perc elteltével én már kint is voltam a friss levegőn. Ott aztán elsétálgattam magamnak, aztán visszamentem. Utána már egész jól elvoltam. Szeretem nézegetni az embereket, a betegek türelmetlenek, az orvosok, meg a többi dolgozó úgy közlekedik, mintha felsőbbrendű lény lenne (bocsi zanami!tudod, a kivétel erősíti a szabályt), a tv csak dísznek van kiállítva (ez 5 évvel ezelőtt még működött). Nem valami bizalomgerjesztő az sem, amikor kijön egy öreg doki és orrát piszkálva közlekedik az emberek között (legalább 3x kijött), szerencsére mi nem abba a szobába voltunk hivatalosak. Amíg a férjem, meg Muzsika bent voltak a dokinál, addig én "fontos" információkhoz jutottam! A legtöbb beteget a vizsgálat után átküldték egy másik ajtóhoz várakozni, ami mögött egy foglalkoztatási szakértő dolgozott. Jó sokan várakozták már, és kezdett elfogyni a türelmük, úgyhogy fennhangon méltatlankodtak, innen az infom. Állítólag a rokkantsági nyugdíjat vagy járadékot kapó emberek 80%-át elhelyezik valamilyen munkahelyen. Csoportokban fogják őket foglalkoztatni, és egy felügyelő lesz velük. Az egyik asszonyságnak már az volt a véleménye, hogy legyen háború, meg jöjjön Oszama, "oszt tegyen rendet". Tudom én, hogy sok a csaló, meg a betegek ráérnek órákig várakozni, de biztosan lehetne másképp is csinálni. És azt még nem is említettem, hogy az egészséges ember is nehezen talál munkát manapság. Na, amikor kijöttek a rendelőből, kiderült, hogy hiányosak a papírjaink, ezért a doki akár keresztbe is tehetett volna nekünk. Szerencsére ez egy jóságos doktor bácsi volt és elmondta, hogy mi a teendő. Ugyanis rendeletileg friss leletekkel kell menni az ilyen felülvizsgálatra, csak erről minket elfelejtettek értesíteni! Mikor ezt a férjem szóvá tette a doki imigyen válaszolt: "a lyukas cipőért sem a suszter megy el a házhoz". Ez igaz, de most el kell mennünk pszichiáterhez, pszichológushoz, nőgyógyászatra, vérvételre, és majd megint küldenek értesítést egy újabb jelenésre. Egy normál embernél ez nem olyan nagy probléma, de egy sérült gyerekkel nagyon is. Egyszer, mikor fájt a foga, annyira ellenállt, hogy nem tudtak vele mit kezdeni. Ígértünk fűt-fát,de semmi nem használt. Hogy fognak tőle vért venni, azt elképzelni sem tudom! Még jó, hogy nem egyedül kell majd mennem vele, mert az én Drágám rám sózza a legtöbb ilyen dolgot.



      • Blog leírása

        A pánik hűséges társ. Velünk van jóban, rosszban.
        Látogatás: 21189 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések