FESZÜLTSÉG

Lopok egy kis időt a munkaidőmből. Nem szép dolog,de hasznos.Most minden idegesít, ingerültté tesz. Abban bízok, hátha a betű enyhet ad.

Feszült vagyok napok óta. Mindig abban reménykedek, hogy a következő tevékenység jobb lesz, és majd csak meghozza számomra a nyugalmat. De nem jó már semmi.

Még a kedvenc foglalatosságom, a könyvolvasás sem tudott lekötni a hétvégén. Egyszerűen nem leltem a helyem. Meredtem a lapokra, és azt vettem észre, hogy semmit sem fogok fel az olvasottakból. sziszifuszi küzdelem volt folyton visszaterelni a gondolataimat,végül feladtam.

A lányok a szobában játszottak, egyiknél ott volt a kis barátnője, a másik a számítógépen "csevegett." Gondoltam, jó, akkor nézek TV-t, de most nem találtam kedvemre valót ott sem. Pedig hányszor előfordult már, hogy mérges voltam, mert nem tudtam ezt vagy azt megnézni, most meg tessék, itt az alkalom és nem megy.

Mint a lyukas zokni, olyan az agyam.Semmi sem terem meg benne és semmi sem marad meg benne. Átcsúsznak rajta az ingerek, sehol sem tapad meg semmi.

Pihennem kéne, mint a nagynénémnek, aki most valahol a Karib -tengernél sütteti a hasát. De mit pihennék ki? A félelmekkel átvirrasztott éjszakákat? A rossz házasságomat? A nyavalyáimat? A sorskereséseim? Az identitászavaraim? Az összes levakarhatalan félelmemet? Ehhez a karibi nyár kevés lenne, de lehet, hogy a föld összes vakációja is.

Az írás az mindig segít, attól mindig jobb egy kicsit. De most mégis abbahagyom. Mennem kell.