• pánikcsata
        hilda blogja

        HALÁLOS SZERELEM

        Hosszú folyosón megyek, tőlem jobbra és balra félig nyitott ajtók. Találomra bekukkantok egyikükön. Először elvakít a fény, hunyorognom kell, a kezem a szemem elé kapom védelmezőn. Aztán egyszercsak kibontakozik a ködből a szerelemem, az egyetlen, aki volt és marad nekem. A férjem előtti fiú.

        Halálos szerelem volt, a szó szoros értelmében. Annyira szerettem,hogy már akkor is éreztem, ezt nem lehet hosszú távon  bírni.Lángoltunk,égtünk egymás közelében, de egymástól távol is, a vágytól, egymás akarásától.

        Ez olyan szerelem volt, amit, ha filmen nézünk, csak ócsárolunk,"tiszta giccs",mondjuk szájelhúzva, vagy amin csak ironizálni, vagy csak cinikusan szórakozni tudunk, mert annyira nem valóságos. És ez mégis az volt.

        Igaz, csak egy éves. Majdnem egy éves. Az évforduló bizarra sikeredett. Egy véres fényképet kaptam tőle. Ez volt a zakója zsebében, amikor hozzám igyekezett.Miért is hajtott annyira?

        Amikor közölték a hírt, semmit sem hittem el belőle. Gépiesen beültem a barátja kocsijába, és a helyszíre hajtottunk. Ott találtam ezt a fotót, összetaposva, mocskosan,a leperzselt fűbe nyomva.

        Álmomban ő jött tehát felém. Annyira boldog voltam. Azt mondta, ne féljek, nincs semmi baj.Mosolyogva közelített felém, meg akart simogatni.

        Mielőtt a keze arcomhoz érne, mindig felébredek.Mindig, több mint tíz éve. Mindig, amikor szerelemre vágyok.