• pánikcsata
        hilda blogja

        MINT A KUTYA

        Vannak érzékenyebb napjaim, amikor sokkal sebezhetőbb vagyok, mint a sok évi átlag. Közel van hozzám a sírás birodalma,bármi felnyithatja a könnyzsilipet. Ilyenkor a magam és a világ fájdalmaira is intenzívebben reagálok.

        Biztos, megvan ennek az oka, ha nagyon akarnám, pontosan, lépésről lépésre össze tudnám szedni, hogy milyen momentumok vezettek ide, milyen sérelmek növekedtek bennem idáig.

        Ilyenkor elég egy rossz mondat, egy apró bántás, sőt, akár egy kósza, elvétett gondolat is, hogy összeszoruljon a torkom.

        Aztán lerázom magam, mint a kutya, ha eső után hazaér. Ez után egy darabig megint stabilabb leszek, jobban bírom a gyűrődést.

        Nem nehéz kitalálni, hogy most éppen melyik korszakom élem.