• pánikcsata
        hilda blogja

        HALÁL

        Érdekes dolog, hogy a világon szinte mindentől félek, de a haláltól nem. Pedig ez jobb esetben éppen fordítva szokott lenni. Persze én is, mint mindenki más,arra kérem magamban a párkáimat, hogy kíméljenek meg engem és a családomat a szenvedéstől, a megalázó helyzetektől, a kiszolgáltatottságtól.Azt is tudom, hogy életem bármely szakában halnék meg, sajnálnám a lányok miattt.

        Most még csak arra gondolok, hogy ,jaj, csak megérjem a férjhezmenetelüket. De aztán valószínűleg jönnének az újabb kívánságok, jaj, csak egy unoka, jaj, csak hogy iskolába megy, jaj, csak hogy leérettségzik és így tovább, a végtelenségig.

        Mégis, mindezekkel együtt is úgy gondolom, hogy a haláltól nem félek.Sőt, kíváncsian várom.Mert ha igazak az ezoterikus tanítások, akkor nincs vége, és egy elég mozgalmas út előtt állunk. Ha viszont semmi sem igaz a tanaiból, és a teljes megsemmisülés és tudatlanság vár "odaát", akkor meg pláne nincs értelme cidrizni miatta.Arról nem is szólva, hogy kis halálokat számtalanszor átélünk életünk folyamán, úgyhogy tulajdonképpen edzettek vagyunk ezen a téren.

        Nem kell félni, nincs semmiféle szuiciditás bennem, nem akarok meghalni, vagy önkezemmel véget venni életemnek. Soha nem tenném.

        Csak azért jutott eszembe, mert a minap láttam egy stúdióbeszélgetést erről a témáról.