• pánikcsata
        hilda blogja

        ÁLOMKÓR

        Tegnap nyolckor ledőltem az ágyra, hogy megnézzek valamit a TV-ben. Két perc múlva mély álomba zuhantam, és úgy is maradtam reggel kilencig. Akkor is csak azért keltem fel, mert hallottam az utcai forgalomból, hogy már jócskán túl vagyunk azon az időszakon, amikor illik felébredni. Úgy voltam, otthoni ruhában, de mosdás, fogmosás nélkül. Valamelyik drágám takart be, nem volt szívük felkelteni, pedig megtehették volna.

        Ilyen még sohasem történt velem. Igaz, mindig is küzdöttem a fáradtsággal, de azt alkatomnak, személyiségemnek tudtam be. Az az állandó szorongás, ami jellemzi egész életemet, nem kis energiákat emészt fel, így természetes velejárónak könyveltem el. De ez azért már sok. Éreztem, hogy képes lennék akár az egész napot végigszunyálni, egyik állomástól a másikig szép lassan ringatva magam.