• pánikcsata
        hilda blogja

        EGY ROSSZ NAP JÓ VÉGE

        Ma kifejezetten rossz napom volt. Olyan szédüléssel keltem, hogy alig tudtam elindulni. Arra koncentráltam, hogy viszonylag egyenesben maradjak. Mércének a szembejövő embereket használtam, arra gondoltam, hogy ha túl gáz a menésem, úgyis rögtön tükröződni fog a szemükben.

        Aztán felhívtam a volt férjemet, és amikor harmadszorra sem vette fel, el kezdtem pánikolni. Kb. 10 éve öngyilkossággal fenyegetőzik, és ugyan sokszor elengedem a fülem mellett, de tegnap olyan furcsa volt a hangja, annyira normális,nem monologizált,nemn hangoskodott, csak röviden elmondta, amit akart és ennyi. Nem ehhez vagyok szokva. Lelkizéshez, önmarcangoláshoz, hosszú, véget nem érő sirámokhoz.Két éve váltunk el, de még mindig telefonálgat. Akkor mindig, ha nagyon maqa alatt van.Na, szóval féltem, hogy most tényleg megtette. De hál'isten nem.

        Aztán telefonáltak a suliból, hogy a kicsi rosszul érzi magát, menjek érte. Ott hagytam csapot-papot, és rohantam érte a suliban. A hátsó padban ült, sápadtan, és remegve, mint a nyárfalevél. Olyan kiszolgáltatott volt, és olyan szeretni való

        Akkorra már én is remegtem, alig találtam a zárba a kulcsot. Most már itthon vagyunk, biztonságban. Megmértem a kicsi lázát, szerencsére, csak hőemelkedés, azt hiszem, csak a gyomrával voltak gondok. Remélem, nem lesz semmi baj.

        Minden rosszban van valami jó. Most, hogy hamarabb értem haza, mindenre volt időm.Hamar ágyba fogok bújni. A kicsi mellé. Legalább melegít ezekben a jéghideg órákban. Meg energiákat is kapok tóle.