• pánikcsata
        hilda blogja

        MÁS PÁNIKOSOK

        Színészektől szokták megkérdezni, hogy megnézik-e kollégájuk előadását, amire legtöbbször nemleges válasz születik. Nem  tudom, hogy van a többi pánik-blogos:elovassák-e egymás alkotásait, vagy sem. Én azok közé tartozom, akik szívesen  belenéznek mások naplójába is.

        Egyrészt azért, mert érdekel, ki hogyan jutott el ennek a zűrös állapotnak a területére, másrészt azért, mert abban reménykedek, hátha találok valami megoldási lehetőséget.

        Volt olyan, aki azt írta, hogy hülyeség ezzel túl sokat foglalkozni, nincs értelme  a boncolgatásnak és az elemezgetésnek, mert csak rosszabb lesz. Ez az illető azt mondta, hogy az ő állapota sokat romlott, miután olvasgatni kezdte az ilyen jellegű oldalakat.

        Ez is olyan, mint a gyógyszer, vagy bármilyen egyéb kezelés. Kinek ez, kinek az felel meg.Mindenkinek magának kell megtalálni a saját személyiségének megfelelő terápiákat. Ez az útkeresés ritkán kellemes, tele van buktatókkal, utálatos leckékkel, jó nagy hasraesésekkel. De aki hosszú távon pánikbeteg, nem is tehet mást, már csak a puszta önvédelem okán is, minthogy folyamatosan kivéd és közben megkeresi személyes elhárító mechanizmusait.

        És aki tényleg élni akar, aki össze akar fogni egy családot, aki azt akarja, hogy hasznára legyen másoknak, annak egyszerúen nincs más választása. Csak a küzdelem, a harc, a megoldások lázas keresése.

        Mert el lehet dobni fúlünket, farkunkat, felemelt kezekkel a pánik elé állni, és azt mondani: itt vagyok, a tiéd vagyok, csinál jvelem, amit akarsz, én már belefáradtam az örökös küzdelembe.Ezek azok, akik élő halottként vegetálnak valahol a négy fal között az otthonukban, vagy agyongyógyszerezve kábulnak egy kórházban.Idáig nem szabad eljutni. Mert minél mélyebbre fúrunk a pánikbetegség bányájában, annál nehezebb visszatalálni a felszínre.

        Ezek a blogok szerintem (többek között) arra hívnak fel, hogy ne add fel, hogy légy erős, hogy kutasd kitartóan a menekülési útvonalat. És igen: egyedül vagy ebben a csatározásban, kizárólag magadra számíthatsz, de adjon erőt a tudat, hogy veled párhuzamosan több ezer ember vívja napi küzdelmetit a pánikkal, és egyáltalán nem sikertelenül.