• pánikcsata
        hilda blogja

        ILYEN IS VAN

        Egyik barátnőm egy nagyvárosban él. Nem írom le, hogy pontosan hol, nehogy magára ismerjen, akit kifecsegek. Még a végén személyiségi jogokat sértenék! Márpedig én törvénytisztelő állampolgár vagyok!

        Szóval ez a barátném jópár éve pánikbeteg, s mint ilyen, végigjárt már minden stációt, ami a betegség megnyilvánulásait, és azok orvoslási metódusát illeti. Ivott csodateákat, részt vett homeopátiás kezelésen, felkeresett kinezológust és pszichiáternél is csücsült. Tényleg mindent kipróbált, ami ebben a műfajban kipróbálható.

        Minden próba elején tele volt lelkesedéssel és hittel. Mindig azt hitte, na,ez biztos fog segíteni. S ment is a dolog ideig-óráig, amíg az öncsiholta hitből futotta, aztán mindegyik zátonyra futott.Minden módszer halála egy új, reményteljes lehetőséget vetett előre.

        Az autogén tréning sem volt ismeretlen számára, olvasott és hallott róla eleget ahhoz, hogy optimistán közelítsen a dologhoz. Egy újságban látta meg a hirdetést, és nem is késlekedett sokáig a tetteket illetően. Felhívta a számot, boldog volt, hogy időpontot is kapott.

        A rendelőnek inkább volt ezoterikus, mint orvosi jellege, de ebből még nem szűrt le messzemenő következtetéseket.Roppant kedves és bájosan csevegő hölgy fogadta, aki a miheztartás végett azonnal vázolta is a perspektívát. Az autoszuggesztió ára 10 ezer forint alkalmakként, de a "biztos hatás érdekében" minimum 10 alkalomra szólt a javaslat. Aztán állapottól függően "majd meglátják".

        Nem kevés pénz,de az egészség nem mérhető patikamérlegen.  Ági belement. Az első alkalmat még nem kísérte kirobbanó siker, de a barátnőm álhatatos volt, és elhamarkodó véleményt sem akart tenni. Magában kereste a hibát, amiért nem érzett javulást  a pszichéjében. Aztán azzal is vigasztalta magát, hogy mindenhez idő kell.

        Már az ötödik szeánsznál járt, amikor beütött a krach. Áginak minden alkalommal le kellett feküdnie, behunynia a szemét, és koncentrálni a terapeuta szavaira. Azon az estén végképp nem sikerült a figyelés, totálisan dekoncentrált volt, sőt, az intelmek ellenére a szemét is kinyitotta.

        Kár volt. Amit látott, nem tettte zsebre, a "doktor nő" sem.Miközben őt "etette" a hipnózissal, mélyértelmű és sokat sejtető instrukciókat adva, a sminkjével foglalatoskodott. Éppen száján húzott egyet,még egy apró tükörrel is besegítve a folyamatot, amikor tekintetük találkozott. Nem tudom, melyikük döbbenete volt a nagyobb.

        Az áldokié. aki enyhén szólva lebukott, vagy a barátnőmé, aki a szó szoros értelmében összement egy pillanatra. Hát, ennyit a tudományról, az együttműködésről, az odaadásról, a terápiáról.

        Mondanom sem kell, hogy a terápia eddig tartott, félidőben kényszerűen abbamaradt.Szegény nézhet újabb alternatívák után. Egyébként a különféle lehetőségeket váltogatva és párosítva egész jó elevickél, lassan már húsz éve.