• pánikcsata
        hilda blogja

        HANGOK VONZÁSA

        A jóga a szerint is megkülönböztet embertípusokat, hogy mely érzékszerveik dominánsak. Nos, nálam teljesen egyértelmű két érzékszerv túlműködése is. Az egyik az ízlelés. Az a fajta evési kényszer, ami engem jellemez, csakis lelki eredetű lehet, valamilyen kompenzálási törekvés félresikerült megnyilvánulása.

        A másik pedig a hallás. A fülem egyszerre legalább háromfelé hallgatózik. Ez a tulajdonság éjszaka van elemében persze, amikor valójában minden csöndes, vagy csöndesre predesztinált. Így alig van olyan hang, amit ebben a sajátos hangtemetőben meg ne hallanék. Sokszor már magam sem tudom, hogy tényleg hallottam-e azt a bizonyos hangot, vagy csak a képzeletem játéka volt. Valamelyik este például felébredtem egy hangra, ami a falból, a fejem fölül indult, és egyre határozottabban és karakteresebben sistergett végig, be, a sarokig. Felkapcsoltam a villanyt, és kerestem a forrást. Olyan volt, mintha apró kis rágcsáló motozna, vagy papírgalacsin készülne összegyűrődni és leesni valahonnan, mintha egy nagy rovar kapirgálná a falat. Semmit nem láttam, csak a hang erősödését észleltem. Aztán az is megszűnt.

        Ez is a túlfokozott érzékenységem hozománya? Vagy egyszerűen hülyeség? Egy beteges fantázia szüleménye?

        Szerencsére vannak rejtélyes hangok, amiket másokkal, tanúkkal együtt észlelek. Ilyenkor legalább megnyugtathatom magam: mégsem vagyok totálzizis.