• pánikcsata
        hilda blogja

        MÉG LÁZASAN IS

        Olyan vagyok, mint a jó diák. Kényszert érzek arra, hogy minden nap írjak a blogomba, még akkor is, ha nehézségekbe ütközik. valahogy úgy érzem, cserben hagynám,elárulnám, ha nem látogatnám meg minden nap.

        Ilyen voltam gyerekkoromban is. Akkor is írtam naplót, minden áldott nap,pedig akkor már nem volt nagy divat. Én élveztem. Két-három évig jegyezgettem nagy fehér lapjaira kusza életem. Aztán anyukám egy tavaszi nagytakarítás alkalmával elégette.

        Ez talán maradandóbb lesz. Amerikában egyébként külön blog-tanfolyamokat is indítanak. Mi a fenének? Írni csak mindenki tud. Pláne meg magáról.

        Na, de nem is ezt akartam, csak közölni, hogy ma bizony nehézségekbe ütközött összehozni a randevút a blogommal. Reggelre ugyanis belázasodtam, 38 fokos lázzal bajlódtam egész nap. Csak feküdtem, és aludtam, minden másra képtelen voltam. Azt hittem, felkelni sem tudok majd.

        Most egy kicsit jobban vagyok,talán a Rubofentől, de igazán csak vizszintesben érzem magam jól. A lányok édesek voltak, ápoltak, mint egy jó anyuka. A drágáim pizzát ebédeltek, jobb híján, amit maguk rendeltek meg az Interneten.