• pánikcsata
        hilda blogja

        A ZSIGEREK GONOSZKODÁSA

        Én nem tudom, hogy van ez, de ma is összetalálkoztam egy régi osztálytársammal, akivel -mit ad isten-megint a pánikbetegséget érintettünk. Nekem néha az az érzésem, hogy az egész világ pánikos, hogy minden második vagy legalábbis minden második valakije az.Vagy csak én fókuszálok túlzottan erre a témára? Ennyire működik nálam a koktélparti-effektus?

        Fogalmam sincs, de az biztos, hogy három beszélgetésből kettő mindig ide lyukad ki. Szóval ez a csaj mesélni kezdett egy unokahúgáról, aki az idegeire megy a "kényeskedésével", a "látványrosszulléteivel, ahogy ő mondta. Szerint az ég adta világon semmi baja nincs a huginak, túl jól megy neki a dolga, az ártott meg neki, és a szédülgetése, meg at utcától való irtózások csak az ő exhibicionizmusának a megnyilvánulásai-legalábbis a volt osztálytársam interpretálásában.

        Azaz ő is azoknak a táborát gazdagította, akik úri humbuknak tartják ezt a dolgot, semmiképp sem betegségnek. Az a baj, kedves kételkedők, hogy annak, aki nem hiszi, aki nemtapasztalja, annak nem is tudom bebizonyítani, hogy márpedig ez egy létező, élő és lüktető dolog.

        Jó lenne, ha egy parancs-vagy vezényszóra egy csapásra megváltozna minden, és úgy működne a testünk, ahogy azt mi akarjuk.

        De én bizony hiába adom ki az ukászt a kezemnek, hogy ne remegjen, a szívemnek, hogy ne kalapáljon annyira, a gyomromnak, hogy ne szűküljön össze, a zsigerek és a sejtek azt teszik, amire be vannak programozva és fittyet hánynak az olyan észérvekre, hogy dehát nincs semmi baj, nem vagy veszélyben, nyugi.