• pánikcsata
        hilda blogja

        EGY SZKEPTIKUS ISMERŐS

        Tegnap, amikor hazafelé baktattam, összetalálkoztam egy ismerősömmel. Régen találkoztunk már, pár éve együtt jártunk egy tanfolyamra. Valahogy szóba kerültek a betegségek és ennek kapcsán teljesen véletlenül a pánikbetegség. Ő természetesen nem tud az én mizériámról, s arról sem, hogy blogot írok ezzel kapcsolatban.

        MInden esetre hosszasan beszélt arról, hogy nem tudja megérteni az ilyen embereket, el nem tudja képzelni, hogy lehet valaki "csak úgy " rosszul.Akkor nem válaszoltam neki, hagytam, hogy kifejtse véleményét, és továbbálltam.

        Aztán arra gondoltam, hogy talán nem is várható el senkitől, aki nem járt még hasonló cipőben, hogy bármiféle empátiát is tanúsítson ebben az irányban.

        Ez olyan, mint a családon belüli erőszak. Amikor megemlítem valakinek, hogy nálunk voltak cirkuszok, akkor pontosan tudom a reakciókból, hogy az illető melyik csoporthoz tartozik. Azok az emberek ugyanis, akiket szerencsés csillaga megóvott az efféle atrocitásoktól, azok olyan bárgyúsággal vagy közhellyel válaszolnak,  amiből  egy szempillantás alatt kiderül, hogy semmit sem tudnak a dologról.

        Azok viszont, akik hasonló gondokkal küzdöttek valaha is, pontosan tudják, miről beszélek. Elég csak a cirkusz szót kiejteni, és az illető fejében már meg is jelennek azok a kedvesnek éppen nem mondható  emlékek, ami az ő életét zihálták darabokra.Szinte látom a szemükben, ahogy bevillannak nekik a saját családi történetecskéik.

        A pánikbetegeket is csak az értheti meg, aki legalább egyszer volt már váratlanul rosszul. Aki soha életében nem volt még beteg, kicsattan az egészségtől és szervezete úgy működik, mint  egy svájci óra, annak még a leghalványabb fogalma sem lehet erről.

        Ahhoz,hogy némi affinitást érezzen az ember a témával kapcsolatban, kell egy kis labilitás, némi szenvedés, egy kevés rosszul levés, szívkalapálás, ájulás és egyéb nyalánkságok."Aki  egyszer megégeti a kezét."..tipikus esete ez.