• pánikcsata
        hilda blogja

        ELSŐ SZÁMÚ SEGÍTSÉGEK

        Vannak olyan ismerőseim, akik azt mondják, rajtam nem is látszik, hogy pánikbeteg vagyok. De mitől látszana? Ami a pánikkal kapcsolataos testi tünet, az mind olyasmi,ami szemmel nem  látható. A szédülés, a gombócok,a feszülések, a görcsök nem nyilatkoznak meg külsőleg.

        De azért ezek folyamatosan jelen vannak, és csak abban van különbség, hogy milyen intenzitással. Én is voltam olyan mélyponton, mint sok sorstársam, amikor már sehol sem volt jó, még a lakás egyébként megszokott oltalma sem jelentett már semmit, a falak rámomlottak, és szorítottak. Sírnivalóan összeszorított voltam benn, és szorongnivalóan kitágult, támasz nélküli kinn. Mindenhonnan menekültem, leginkábbb magam elől, amikor már nem is én voltam, csak valami nagy félelem-massza.

        Nekem is naponta meg kell küzdenem a pánikjaimmal, csatázom minden nap, csak hol egy könnyű vágta az egész, hol nehéztüzérségű véres küzdelem.

        Vannak benne nagy segítők és vannak apróságok is.Leírom ezeket, hátha segítséget adok másoknak, bár azt hiszem, aki ezzel a kórral küzd, az már profi abban, hogy alkalomtól függően mikor, melyik segítségért nyúl.

        Az első számú hatalmas erő a gyermekeim megléte.Nélkülük nem tudom meddig süllyedtem volna, miattuk, általuk viszont Münchausként addig rácigálom fefelé magam, amíg használható állapotba nem kerülök.Nekik szükségük van rám, a terelésemre, a háztártásvezetésemre, az ölelésemre és így tovább.

        A másik erő maga az élet. Az élet sarkall arra, hogy élni tudjam. Hogy elindulhassak a napi teendőmet, munkámat elvégezni, megcsinálni mindazt, amit a mindennapok gyakorlati feladatokként elémzúdítanak.

        A harmadik pedig egy belső vágy: szeretném már végre azt a hatalmas energiahalmazt, amit eddig a betegség folyamatos legyőzésére hasznosítottam, valami másra, értelmesebbre fordítani. Micsoda energiák vesztek kárba! A magam pragmatista módján szinte fizikai fájdalomat érzek, ha a veszteségekre gondolok.

        Tehát az a három fő ok, ami cselekvésre késztet. Ha ezekre, vagy ezek valamelyikére gondolok, akkor már motiváltnak érzem magam arra, hogy változtassak. A többi kicsi segítségével, aminek folyt. köv.