Hosszú szünet...

Megint jó hosszú szünet telt el a legutóbbi bejegyzésem óta. Sajnos most sem  fogok sokat írni - idő hiányában -, de hamarosan jelentkezem. Mert történések azért vannak.

Újabb kórkép a láthatáron... epebántalmak. Bár véletlenül került felfedezésre, hogy van valami oda  nem illő dolog az epehólyagomban, szerencsére panaszokat is csak mérsékelten okoz, de valószínőleg előbb-utóbb ki kell venni. Öt különböző orvosfórumon kérdeztem rá, ebből 4 helyen azt a választ kaptam, hogy az szinte majdnem mindegy, hogy mi van az epémben (kő-e, vagy polip, esetleg koleszterinkicsapódás) mindenképpen ki kell venni, és ha már így van, akkor jobb addig, amíg nem okoz komolyabb panaszokat. Ezekkel az orvosi véleményekkel felvértezve hamarosan felkeresem a hőn útált háziorvosomat, aki a legutóbbi alkalommal is tett olyan megjegyzést, amivel nem sikerült magát  a szivembe lopnia.

A napokban volt a születésnapom (49), és a férjemnek megint és újra és újra sikerült elrontania. Megfogadtam, hogy a legközelebbi, csúnya kerek "ünnepemre" meglepem magam azzal, hogy valamilyen módon rendezem a családi életem - már ha lehet ezt életnek neveni. Elég volt! Az elmúlt 26 évben úgy éltem, ahogy ő akarta (mit akarta... parancsolta!), ennek véget kell vetni. Lassan 50 évesen már úgy szeretnék élni, ahogy én akarom. Eleget tettem női kötelességemnek, megszültem-felneveltem két frankó srácot, sok éven keresztül szolgáltam a parancsnokot, dolgozni jártam, küszködtem, gürcöltem, most már itt az ideje, hogy magammal is törődjek egy kicsit, addig amíg nem késő.