Szomorú vagyok...

... mert megálltam, mint augusztusban a nap - mármint a fogyásban. Peersze tudom, minden fogyókúrában vannak időszakok, amikor belassul a folyamat, de ráért volna később, úgy a 10. kiló környékén. Pedig annyira odafigyelek az evésre! Mennyiségileg is, minőségileg is. Jóval kevesebbet eszem, mint korábban, a késő esti-éjszakai evést abszolút kiiktattam (bagoly típusú vagyok, későn fekszem mindig), édességeket egyáltalán nem eszem. Vasárnap például úgy megcsináltam a tiramisut, hogy bele se kóstoltam, bár nem mondom, nagy szenvedés volt. Ha néha mégis rámjön az édesség utáni vágy, max egy túrórudit, vagy egy gyümölcsjoghurtot kapok be. Azért azt hittem, mostanra már rutinos leszek és könnyedén veszem az akadályokat, de sajna nem. Szinte minden egyes nap meg kell vívnom a magam harcát a kajákkal szemben. Az persze már kialakult, hogy ösztönösen lehúzom a csirke bőrét (pedig jaj, de szeretem), meg tényleg úgy válogatom össze az ételeket, hogy az minden szempontnak megfeleljen, de bizony gyakran éhes vagyok.

Viszont holnap reggel munka előtt megyek laborba, vér- és vizeletkontrollra. Remélem ott legalább ér annyi kárpótlás, hogy szépen javulnak az eredményeim, hogy legyen erőm a folytatáshoz, lássam, van értelme. Sajnos az eredményt csak pénteken tudom meg, sőt, roszabb esetben csak jövő kedden (mert ugye hétfőn ünnepnap).

Az viszont biztató, hogy erősen lazulnak a nadrágjaim :)))