• A szivem és én
        Levendula blogja

        Itt vagyok

        Hosszú idő után újra itt vagyok végre. Rögtön egy nagy bosszúsággal kezdődött, de megérdemlem, mert nem hallgatok az okos szóra. Korábban már kaptam jótanácsot arra vonatkozóan, hogy  érdemes World-ben (vagy egyéb szövegszerkesztőben) megírni a bejegyzést, utána bemásolni ide. Én azonban azt hittem a technika ördöge éppen alszik, de sajnos rámcáfolt, ennek következtében egy gyönyörű, szép hosszú bejegyzésem úgy elszált, mit a győzelmi zászló, eltűnt, mint szürke szamár a ködben, és még sorolhatnám a hasonlatokat. Egy a lényeg: választékosan összerendezett gondolataim szanaszét röppentek. Most kezdhetem újra :(((

        Szóval egy eléggé stresszes időszak van a hátam mögött, és nem sok esély van rá, hogy fellélegezhetek. A munkahelyemen főnökváltás volt, ami nem nagyon egyszerűsítette le az életemet. A korábbi vezér sem volt egy szupermen, na de ez a mostani!... A poén az, hogy eddig ő is csak egy kollega volt, és jó- (vagy rossz)sorsa úgy hozta, hogy véletlenül az ölébe hullt a trón. Ettől aztán nagyon gyors mutálódásnak indult, és hirtelen átalakulásának végterméke: undorító féreg. Bár eddig is voltak a jellembéli hiányosságára utaló jelek, mostanra már tökélyre fejlesztette gerinctelenségét. Mivel egy hasonló "lény" nekem itthon is van, így aztán valóban nem lett egyszerűbb az életem. Most azonban jószerencsém -ami sajnos nagyon ritka vendég nálam - úgy hozta, hogy átmenetileg teljes csend és nyugalom van körülöttem. Nem fog sokáig tartani ez az idilli állapot, ezért szeretném is kihasználni minden pillanatát. Csak hát már annyi feszültség gyűlt össze bennem, hogy alig-alig tudom elengedni magam. Mindenesetre leporoltam néhány korábban megkezdett könyvemet, sőt újat is vettem. És hogy az aktív kikapcsolódásom totális legyen, körbevettem magam a kedvenc időtöltéseket segítő eszközökkel: jobbról a tv, előttem a számítógép, balról pedig egy zenekütyü, melyből éppen egyik kedvenc olasz énekesem hangja zeng, zenéje dübörög. Mivel ahhoz kevés az idő, hogy intellektuálisan is feltöltődjek, így csak könnyű olvasmányt és könnyű zenét választottam, amik ténylegesen és símán csak kikapcsolnak. Most épp erre van szükségem.

        Nos, hogy visszatérjek blogom eredeti mondanivalójához: a szivem és én... A közelmúltban sikeresen megtörtént végre a terheléses EKG vizsgálat, ami ugyan sokkal nem hozott közelebb a megoldáshoz, de legalább kiderült, hogy azért nagy baj nincs. Nem lett teljesen negatív, de az eltérések csak csekély mértékben lógnak ki az oly sokat emlegetett élettani keretekből. A már eddig is szedett gyógyszereim (kombinációjának némi variálásával) megfelelőek, hiszen éppen azt célt  szolgálják, hogy kordában tartsák a rendetlenkedőt. Csökkentsék ami magas, lassítsák ami gyors, tágítsák ami szűk. Néha ugyan kétségeim vannak, hogy valóban "csak" ennyi, mert olykor-olykor igen kutyául érzem magam, de hát már nem vagyok mai csirke, nem érezhetem magam úgy, mint egy "ötödikes". (Pedig de jó lenne!) Na és azért kedves doktorom vigyázó tekintetét rajtam hagyja, 2 hónap múlva ugyanis mennem kell ellenőrzésre.

         

         

        Közben volt egy kis egyéb jellegű egészségügyi kitérőm is. Ismeretlen eredetű urológiai probléma. Se fertőzés, se gyulladás, semmi hasonló, mégis vér van a vizeletemben. Voltam orvosnál, adott gyógyszert és átmenetileg meg is szűnt, de aztán vissza-visszatért. Egy ideig stresszeltem magam azzal, hogy szinte naponta ellenőriztem tesztcsíkkal, de mivel midig ugyanazt mutatta, egy idő után abbahagytam. Struccpolitika: ha nem látom, nem idegesít annyira. Persze előbb-utóbb azért megteszem a szükséges lépéseket, mert ez így nem állapot, vagyis állapot, csak éppen sz..r..

        Hát így vagyok én mostanában. Mindenesetre most megnézem a lottószámokat, mert egy jó kis nyeremény minden bajomból kigyógyítana pillanatok alatt :))))