• A szivem és én
        Levendula blogja

        48...

        Ma van a születésnapom. Sok embernek hatalmas tivornyázást jelent megünnepelnie/ünnepeltetnie magát - én sose szoktam. Régebben se, míg fiatalabb voltam, most meg aztán ugyan mit kéne ragozni? Hogy megint öregebb lettem? ezt inkább nem. Nem is az évek számával van a bajom, mert egyre több tapasztalattal egyre bölcsebb lesz az ember (persze vannak kivételek). Inkább a múló idő testemen hagyott nyomait viselem nehezen. Súlytöbblet, ami az istennek se akar lefelé mozdulni, itt fáj, ott szúr, már megint nem aludtam, stb. Na ezekkel nem vagyok én kibékülve. De azért nagyon negatív hatással sincs rám, tudomásul veszem és kész.

                                                             

        Csak hát nehéz úgy optimistának lenni, ha mindig van valami gond. Most például egy idős, közeli hozzátartozómat érte baleset. Segítenem kell neki/nekik, a szivem is ezt diktálja, meg az eszem is, de megmondom őszintén, nem könnyű a munkahely, és az otthoni teendők mellé bevállalni még mást is. Szerencsére csak kisebb balesetről van szó, de ez rávilágított arra, hogy akár komolyabb baj is történhetett volna, idős embernél meg aztán hatványozódik. Na akkor lennék nagy bajban, hogy hogyan is oldjam meg a helyzetet... Most bízom benne, hogy rövid idő alatt felépül, a komolyabb dolgokat meg jócskán elhalasztjuk...

        És azért egy pohárka hideg pezsgőt csak megszavazok magamnak :)))