• A szivem és én
        Levendula blogja

        Szeptember

        Itt van az ősz, itt van újra...

        Jó, még ezer ágra süt a nap, még nyárias az idő, de már a levegőben benne van az őszies hangulat. Az utcákat ellepték az iskolások... (még jó, hogy ez engem már nem nagyont érint) Ilyenkor mindig az Apostol együttes száma jut eszembe: Búcsúzik a nyár...

                                        

        ...és a sírhatnék szorongatja a torkom. Az elmúlás gondolata járja át a lelkem, és nemcsak a nyár elmúlását sajnálom, hanem az egész életét. Én magam is múlófélben vagyok (ezt jelzi a testem nap mint nap), és siratom az életem, amit sajnos vakvágányon éltem, siratom az elszalasztott lehetőségeket, mindazt, amit nem sikerült elérnem, megvalósítanom (és már nem is fogom), siratom az elveszített szeretteket... (Anyukám is ősszel halt meg, már sok-sok éve, de a mai napig nem tudom elengedni őt.)

        Szóval, míg másoknak kellemes langy napsütést, az érett szőlő ízét-illatát, a falevelek ezer színben pompázását hozza a koraősz, addig nekem a depit :(( Nem tehetek róla, az érzéseket nem lehet befolyásolni. Elfojtani persze lehet - hiszen ezt csinálom már 25 éve - de attól még nem szűnnek meg. Mint a szellem a palackban, mint a láva a hegy gyomrában - kitörésre várva...