• A szivem és én
        Levendula blogja

        Barátnőm

        Tegnap hazalátogatott az édesanyjához barátnőm, akivel óvodás korunk óta vagyunk barátnők. Ez annyit tesz, hogy több mint 40 éve! :))) Ő már régóta másik városban él, de ez soha nem jelentett akadályt a kommunikációnkban. Régebben sokoldalas leveleket írogattunk egymásnak, aztán jött a telefon, manapság pedig az internet segítségével napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Na és ilyenkor, amikor hazajön, személyesen is találkozunk. Bár férjem sose szerette (senkit sem, aki hozzám tartozik), és igyekezett úgymond eltiltani, de nem járt sikerrel. Annál is inkább, mivel ő meg nagyon gyakran az alkoholt tekinti barátjának, és előfordulnak hajnalokig tartó "baráti" kimaradásai. Ilyenkor elmegy pl. diszkóba (50 éves fejjel), vagy egyéb nyilvános helyekre. Na, ezek után nehogy már én ne mehessek el a barátnőmhöz és anyukájához. Pedig férjem ezt így gondolta, és voltak is ebből vitáink, de mostanra enyhülni látszik a helyzet. Egyébként is jó, ha 2 havonta találkozunk, ez éves szinten mindössze 6 alkalmat jelent...

        Szóval belehúztunk mi is, pár órácskát eldumálgattunk, jókat nevettünk fiatalkori hülyeségeinket felidézve :)) Szóval tök jó volt.

        Ma viszont sok dolgom lesz. Először is aktuális lenne egy komolyabb takarítást véghezvinni. Ez amolyan nemszeretem munka, de hát muszáj megcsinálni. Aztán segítkezek fiamnak, mert holnapra összehívta a barátait egy kis kerti grillezésre. Nagy bevásárlás, húspácolás, saláták készítése, esetleg valami sütemény - szóval lesz mivel foglalkozni. Már korábban is tartottunk ilyet, és mondhatom nagyon jól sikerült. Nem olyan elvetemültek ezek a mai fiatalok, mint amilyennek gyakran lefestik őket. Nem volt berúgás, hangos szó, veszekedés, ellenben széles jókedv, nevetés annál inkább. Jelzem, mindig is jó - szinte baráti - viszonyban voltam és vagyok a fiaimmal, a kritikus kamaszkorban is szót értettünk, a haverjaiknak szabad bejárásuk volt hozzánk, és ez mára már teljesen természetes. 18-25 éves fiatalokról van szó, és az ő szemükben mi vagyunk a jófej szülők, nem ciki a jelenlétünk, és én ennek nagyon örülök. Jön haza a másik fiam is (ez a társaság az ő társasága is, a távolság mitsem számít), tehát igazi jó napnak ígérkezik.

        Remélem senki és semmi nem rondít bele.