• A szivem és én
        Levendula blogja

        Megtépázva...

        Az idegrendszeremet napok óta borzolja, már-már tépázza egy nemkívánatos vendég. Messziről jött, és remélem mielőbb megy is. Nem vagyok bunkó, javarészt szeretem az embereket, de a barátaimat én választom meg. Attól, hogy valaki a barátomnak vallja magát, még messze nem az. Mondani kevés - ki kell érdemelni. Jelen esetben azonban ez soha nem fog megvalósulni, mert - lehet, csak butaságból - mindent megtesz annak érdekében, hogy inkább ellenségnek tekintsem. Épp hogy hazaérek a munkából, vásárlásból fáradtan, nyűgösen - ő megjelenik, leül az asztalhoz, megeszi-megissza amit elé teszek (ha nem teszek elé semmit, akkor egy pohár víz is megteszi), rágyújt (nálunk senki nem dohányzik, tudja ezt jól ő is), és mondja és mondja a végeláthatatlan történeteit. Ő nem rokon, csak egy ismerős, aki ráadásul nem magyar, és ha meg akarom érteni, akkor figyelnem kell rá, mert a mutogatásából többet ki tudok olvasni. Egy-egy magyar szófoszlány köré bőven tesz angol és német körítést (egy mondaton belül is). Így a sokadik nap táján már nagyon idegesítő. Nem tudom a megszokott ritmusban végezni a dolgomat, pihenésről, TV-nézésről szó sem lehet. Mindig késő estig marad, nem akarja észrevenni, hogy néha már nagyon a terhünkre van. Van a közelben egy saját lakása, de ott fél egyedül - én ezt is megértem, de akkor hozzon magával valakit, vagy ne jöjjön. Ha minden igaz, holnap végre repülőre ül, és hazamegy - nyugtunk lesz tőle kb. 2-3 hónapig. Már éppen ideje.