• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Amikor még "odakint" voltam(Gabi barátomnak, aki már nem depressziós, de én igen)

         

        Árnyakkal vívtad harcaid

        Feladtad önmagad

         

        Radírral írták álmaid

        Nem sok, mi megmaradt

         

        Megjártad évek útjait

        Mégsem éltél sosem

         

        Bilincsbe zártad a vágyaid

        Hátha szabad leszel?

         

        Szállj el a képzelettel

        Vágyaknak szárnyain

        Engedd, hogy elragadjon a fantáziád

        Törd át a létező falát

         

        Nem baj, hogy az, amire gondolsz

        Álom csupán

        Az, amire gondolsz

        Nincs is talán?

         

        Nyisd ki az ábrándok ajtaját

        Ha már nincsenek csodák

        Nappallá válnak az éjszakák

        Nem lesz vesztes csatád?

         

        Találd ki újra a színeket

        Fesd zöldre a kék eget J

         

        Fordítva játszd le a filmeket-

        Tán jobban élvezed

         

         

        ?nem tudom még

                      milyen vagy te, milyen vagyok én

         s milyenek az emberek.

         

        ?nem tudom még

                     merre visz célunk, utunk

        s rátalálunk-e, mi elveszett.

         

        ?nem tudom még

                     milyen a Végtelen-

        elsuhanni időt s törvényt

        nem ismerve

                     az Örökkévalóság felé?

         

        Rövid az életem, s az utam hosszú.

        A Létbe gyalogolok.

        Örvénylő lelkünkben ezer csillag ragyog

        Csak hidd el, hogy a barátod vagyok?

        Rosszat nem akarok neked?

                              Gyalogolj te is velem!

         

         

         

         

        Hát ez voltam én évekkel ezelőtt...most az én álmaimat radírozta ki a Sors...

        Lesz ez még jobb is(?):)))