• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Lebegés

        Úgy szeretném megköszönni mindannyiótoknak, hogy így aggódtok értem.De még írni is nehezemre esik,minden betű, szó az ellenségem, pont az, ami azelőtt éltetett...de megígérem, ha jobban leszek, majd írok erről egy karcolatot, vagy valamit, amit elvárnak/elvártok...Megdöbbentő(vagy nem megdöbbentő)módon Zanami látta-így ismeretlenül is-hogy mennyire mélyen vagyok...de hiszen te pszichiátriai szakápoló vagy, ugye? Úgy gondolom, jó vagy a szakmádban.

        Az a kurva szar benne, hogy nem akarom sajnáltatni magam, ehhez büszke vagyok. Viszont segítség kell...valamelyik szombaton 16 Frontinnal a gyomromban nekivágtam Pestnek, a barátaim vártak odafönn...elmentünk egy helyre...elképesztő, mi van a mi világunkban...ezt nem akarom.

        Ma vagyok 34 éves amúgy. Valakitől kaptam egy elgondolkoztató idézetet."Senki nem kérdezte meg,akartál-e megszületni, és a távozásodról is más fog dönteni. De a közte levő idő a Te kezedben van-ne hagyd veszendőbe menni..."

        Tudom, hogy magamtól nem fogok dönteni. Tudom,hogy rengeteg mindent én rontottam el ebben a kapcsolatban...a kedvesem mostanában elképesztően igyekszik. De valami meghalt a lelkemben...már nem érzem magam nőnek mellette.Mintha nem is lenne testem...persze nem várhatom el, hogy ennyi veszekedés után...nem igazán tudom megfogalmazni, mit érzek...mintha nem LÉTEZNÉK.

        Nem tudom, mi tart még életben...igyekszem a gyerek előtt úgy tenni, mintha minden rendben lenne.De már minden nehezemre esik, elvégezni a munkámat, tanulni vele, a legegyszerűbb dolgok is. Naphosszat csak aludnék.Mintha valami rossz álom határán lebegnék.Mintha az egész életem egy rossz álom lenne.Drága Zanami, Seagull,többiek,nem tudom, mivel érdemeltem ki a bizalmatokat, de megígérem, hogy segítséget kérek, mert már csak hajszálvékony fonalak kötnek a Föld nevű bolygóhoz, és ezek is szakadoznak lassan.És igen, így ismeretlenül is elfogadok minden jellegű segítséget,baráti szót, akármit,és remélem, egyszer majd meg tudom köszönni nektek...

        De most azt hiszem, felteszek egy tampont-ferdén persze-és elmegyek biciklizni:)