• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Aszaltszilva és olajbogyó

        Kissé zavarba jöttem kedves bloggerina társam lelkesedésétől:)Hiszen nem vagyok író, és ráadásul nem is készülök mindennap meghalni:) (Na jó, max. minden másnap:))Így hát csodálkozva vettem tudomásul, hogy egyáltalán VAN, akit érdekel a blogom és olvassa...(Hű, a plafon ne szakadjon rám...:)))))

        Tegnap délután megtartottuk az egészségnapot.Doki nyert egy pályázaton, és csupa-csupa egészséges ételt vett belőle.Én írtam össze neki a listát, némelyiket hümmögve olvasta-Mi az a g..ersliii?Meg a sztívia?Te miket írtál fel nekem ide...

        "Csodálata" ellenére saját maga vásárolt be,ami rosszul esett-növelte volna az ázsiómat önmagam előtt, ha pl. bevon.Na, mindegy...

        Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere-saláták olívaolajjal,tofu, zsírszegény sajt, müzlik,csírák, sonka, 100%-os(nak mondott) gyümilevek...Szépen megterítettünk három asztalt a váróban, és arra tettük a tálakat...Már jópáran összegyűltünk (legnagyobb meglepetésemre Kedves is meglátogatott, Doki szerint "leellenőrzött":)))amikor az egyik mama felkiáltott.

        -Hol van Jutka néni?

        Jutka néni!A faluban 34 évig ő volt az orvos mellett ápolónő...majd' 80 éve ellenére meglehetősen aktív, jó erőben van, mindene a kertje...

        Nosza, kaptam magam, meg a rendelői telefont, és átinvitáltam hozzánk(két házzal odébb) a rendelőbe.

        Ahogy megérkezett, kezdetét vette a "party":)))-később megállapítottuk Dokival, hogy inkább nyugdíjas klub-jelleggel bírt a dolog:)Ettek-ittak, totót töltöttek, nevettek, beszélgettek...

        Mindenkinek volt egy története Jutka néniről...bábaként kezdte valamikor az ötvenes években.Pár évvel azelőtt települtek át Erdélyből...régebben, amikor még volt időm beülni hozzá egy kávéra délutánonként, sokat mesélt a múltról.Ő volt "mindenki Jutka nénije"...Segédkezett számtalan otthoni szülésnél, házhoz vitte a gyógyszert, tanyákra jártak az orvossal, gyógyítani...Autó nélkül, sokszor rekkenő hőségben tolták  a biciklit a bokáig érő homokban, vagy gyalogoltak...Gyógyítottak-kristályos penicillinnel, Kalmopyrinnel, borogatással, jó szóval...Mert ők-gyógyítottak.Nem vesztek el az adminisztrációban, nem "rendeztek"le 60 beteget egy nap,odafigyelve, türelmesen, mindenkiről tudva mindent, gyógyítottak.(Én sokszor fel sem tudok nézni a gép elől...sajnos.)

        Simogató kezek tapadnak az idős nőre, mélységes tisztelet árad minden tekintetből feléje.Jutka mama nélkül nem lett volna az igazi!-mondja az egyik néni.

        -Nem érdemlem én ezt...-válaszolja ő szerényen.

        -Jutka mama mindent megérdemel!...-hangzik az egyöntetű válasz.

        Hallgatagon ülünk Dokival az autóban hazafelé.

        -Ilyen tisztességben megöregedni, ugye?-kérdem végül.

        -Hát igen-válaszolja-Más világ volt.

        Kaptam rengeteg kaját(EU-s segély, pont jól jött, Drágámnak nem fizetnek az étteremben, ahol dolgozik)-köszönjük a kisz cálád nevében, mosztantól énni mindennáp ászáltszilvá ész olájbogyó:))

        Persze ameddig tart-hát K5900 nem lészen a mi bajunk, az biztos...:))