• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Csak egy hétköznap

        Tegnap délután végre találkoztam egy nagyon kedves barátnémmal, akit nagyon, de nagyon régen láttam- a buszon csíptem el, amivel hazafelé tartok.

        Levágatta a haját-nem hiszem el, hogy megtette!-és meglepő módon jól áll neki. Mostmár teljesen leszbikus a  feeling:)

        Csak pár szót beszéltünk, mert sietett.Sokat dolgoznak, mondta, ő új állást keres...De jól megvagytok, kérdem reménykedve.Hát persze, mondja, és mosolyából szelíden ragyog a boldogság, büszkeség-párom van, társam, szeretem, naná, hogy jól megvagyunk...

        Egy évvel ezelőtt jöttek össze a lánnyal, akit imád, és egy bulin találkoztak, amit még anno- a régi szép időkben nálam tartottunk.Nagyon sokáig "hálálkodtak"-milyen rossz szó ez ide-nekem, mert hogy miattam találkoztak, akadtak össze...Kaptam egy hatalmas csokit is, emlékszem, egy kocsmában ültünk, amikor elmondták. Én teljesen lefagytam, mint a Windows:), mert a párocska egyik tagja elvileg hetero volt, szerintünk "szekrényben", azaz rejtett-rejtőzködő meleg...

        De itt vannak, együtt vannak:)Mindenki legnagyobb meglepetésére...nem voltak fogadkozások, csendben élnek, csak egymásnak, szigetként...ahol, ha nem is mindig süt a Nap, tudhatod, hogy a következő percben kiderül.Ahol mindig van kihez szólnod, elmondanod, ami fáj, megosztani vele mindennnapi betevő örömödet, fájdalmadat, és élelmedet...(majdnem mást írtam, de nem óhajtom, hogy blogom esetleges férfi olvasói asszociáljanak!)

        Örülök nekik...

        Egészségnapra készülünk a Dokival, rengeteg a beteg, és én baromi fáradt vagyok.Na nem baj, élek:)