• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Búcsúlevél(remélem, csak viccelek)

        Két és fél évvel ezelőtt,amikor a páromat megismertem, azt hittem, elég a boldogsághoz, ha én megfelelek neki.Hogy nagy a mellem, helyes a pofim, jól főzök, anyapótlék vagyok, és mindent eltűrök, mert szerelmes vagyok, szeretem, mint még senkit életemben.

        Aztán lassan kiderült, hogy ez nem elég a boldogsághoz.Legalábbis neki nem...kezdettől fogva hazudozott-azt hiszem, benne van a vérében- én pedig talán kezdettől fogva mást kerestem, nem őt. Nem tudom.

        Aztán, szégyen, nem szégyen, egy 20 éves lánytól pár napja megkaptam azt, amire mindig is vágytam, mégha csak egy csók formájában is...gyengédséget, elfogadást, rajongást...mintha egy fuldokló jutna egy korty levegőhöz..jé, így is lehet, jé, megcsókolnak, nem csípnek belém, mert husi vagyok,és engem lehet gyömöszölni,jé, nem csapják rám a telefont, nem kurvázzák le az anyámat, jé, nem vagyok féltékeny, nem hisztizek-mert nem vagyok szerelmes...

        Parttalan érzések gyötörnek, nem gyötörnek, mert nincsenek-légüres térben vagyok...Harag van bennem, kicsit a barátaimra haragszom, kicsit a családomra, talán legjobban magamra. Rá nem-ő ilyen, így kell elfogadni. Nekem nem ment, azt hiszem.

        Egymás szemébe hazudunk, egy hang nélkül, mosolyogva. Rettegek, hogy elveszítem, retteg, hogy elveszít, dacos vagyok, dacos, félek, ő is fél-hazudok-ő is hazudik...

        Sosem tudom, hol van, sosem tudja, hol vagyok, én magam sem tudom, hol vagyok.

        Gyűlölök meleg lenni.

        Statisztika: a melegek gyakrabban váltják partnereiket. Miért.Én esküszöm a gyerekem életére, egy életre terveztem-Vele.

        Kis ház, nyugi, munka, Család. Ehelyett bulik, cimborák, ivászatok, lányok. Hogy neki ki...

        Miért? Miért hazudunk?

        Ha nem írnék többet blogot, akkor meglesz az oka. Lehet, pár nap múlva jobban leszek, lehet, nem.Nem érdekel.Ahogy mást sem, semmi.Már Ágira sem haragszom, és megértem, miért bánt így velem. Csak jó lett volna leülni,megbeszélni vele a dolgokat. Annyira retteg az érzésektől. Nemhiába:)

        Én itt lettem volna neki, na nem baj. Majd egy másik életben:)

        Ja, amúgy jól vagyok:)