• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Üdv, Cassiopeia

        Éjfélre jár már az idő, mire fordul a kulcs a zárban.Kedves végre hazaért. Közel három órát vesztegelt a vonat-vágányzár van, egész októberig ez lesz a helyzet, mondják.

        Nézem az arcát, ő az enyémet. Olyan kicsi  most, fáradt. Láttam már ilyennek-ezt az énjét is ismerem-elfogadom.Kiül az ablakba, a kedvenc helyére, a csillagok felé fordítja az arcát-egyiptomi szobor vonásain megfeszülnek az izmok...

        -Látod?-kérdezi halkan-Látod a Cassiopeia csillagképet?...Azt mondják, elviszi a halottak lelkét, és megtisztulva visszaküldi a Földre...

        Csak nézem állhatatosan(nem ismerem ezt  történetet)...Mi történt vele a  három nap alatt, amíg nem voltunk együtt?...

        -De most kudarcot vallott!-teszi hozzá keserűn-Mert Gináén nem volt mit megtisztítani!

        Gina...a legjobb barátnője édesanyja-tegnapelőtt hunyt el-hosszú szenvedés után, azt hiszem, így mondják.Nem mondta el, én Maffiózóval voltam, közben tudta meg-vártam, hogy hívjon, hisz annyira féltett...lám, még meg is haragudtam rá...

        -Hogy te milyen szép vagy...-mondja, könnyes a szeme?..-A Nap ma egész idő alatt veled akart vetélkedni, tudod,ezért sütött ilyen nagyon erősen!..

        Elmosolyodok.

        -Neked mindig mosolyognod kéne...-tápászkodik le a párkányról- Köszönöm, hogy gondoskodsz rólam...

        -Nem fogsz meghalni, most még nem...-simítom meg az arcát könnyedén- Majd csak sokára...addig meg még annyi dolgunk van, ugye tudod?

        Lecsukódik a szeme-hol jár, nem tudom, sosem fogom megtudni. Lehetünk együtt életünk végéig, sosem fogok tudni róla mindent. Hol egymástól távol, hol egymás ölelésében járjuk Életünk Táncát, ahogy Kahlil Gibran írja.


              Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
              Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
              Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
              De együttlétetekben legyenek távolságok.
              És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.

              Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
              Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
              Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
              Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
              Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
              Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.

              Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
              Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
              És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
              Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
              És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.

        Mit is mondhatnék neki. Hogy majd'két év együttlét után kezdem csak megérteni, miről szól egy kapcsolat?Hogy ne féljen, mert a Halál az élet folytatása, hogy Ginának jobb így-annyit szenvedett...hisz nincs jogom hozzá...Mennyi minden kavaroghat a lelkében. Csak hallgatok...Itt vagyok-mondanám, de már alszik.

        Meg aztán úgyis tudja.