• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        A legnagyobb szívű maffiózó

        Rájöttem, hogy a környezetemben mennyire érdekes emberek vannak...és akkor ezzel még keveset is mondtam:)

        Az úgy történt, hogy Drágámnak szeretnék nagyon másik melót(szerezni), mint ahol most dolgozik-két ok miatt: egyrészt úgy gondolom, többre képes, másik az, hogy alig találkozunk...(Na ebből látszik, hogy kezd a lelkem rendbejönni, bár valami fura távolságtartás még mindig van bennem, ami az hiszem, most csak előnyünkre szolgál...)

        Már mindent bevetettem-net, újság, ismerősök, stb.- ám a helyzet bonyolultabb, mint gondoltam: a civil életből kicsöppenve a való világba kedvesem alig több mint életképes...mármint munka szempontjából...és ezzel nem bántani akarom...(A keleti régióban annak sincs sok esélye, akinek diplomája van-a helyzet egyre elkeserítőbb. Mi lesz velünk pár év múlva? De ez már egy másik történet.)

        Szóval arra vetemedtem, hogy felhívjam egy ismerősömet, egy kopasz, lesötétített autóval száguldozó maffiózót, aki nem mellesleg fegyvert tart az autója ülése alatt, annyira fél-hogy mitől?:)Persze Hercegnőm rögtön frászt kapott-be ne ülj az autójába!Csak ne ülj be, kérlek!-könyörgött látványosan, ámde annál hatástalanabbul.Amit egyszer a fejembe veszek...ti. hogy kedvesnek normálisabb melója lesz...

        Annyit megígértem neki, hogy no kivágott felső, no parfüm, smink:)

        Maffiózóm pontos volt.Beszálltam a kocsijába a megbeszélt helyen-széles vigyorral fogadott, csak a fogsora többszázezer lehetett-állapítottam meg.Kopasz fején sikoltva csúszott el egy kósza napsugár,  szőrös karján Rolex villogott.

        A kocsi csikorogva fordult ki parkolóból.

        -Egy bambi?-villant Maffiózó mosolya.

        -Naná- szepegtem magamban bátran.

        Lustán suhant a kocsi a délutáni forgalomban. Maffiózó egy eldugott kis helyre vitt...a kiszolgáló csaj rögvest kikezdett vele,amitől még jobban éreztem magam:)

        Aztán az elkövetkező két óra mindent megváltoztatott bennem...Maffiózónak-mint kiderült-hatalmas szíve van, remek humora, és odafigyel a másikra, ami nekem nagyon meglepő volt, hiszen nem igazán ismerem ezt az embert. Elmondtam neki, hogy kétségbeesésemben már nem tudtam kihez fordulni, és róla tudom, hogy rengeteg szál fut hozzá...nem rohant le, nem méltatlankodott, hogy hogyan merem szinte ismeretlen létemre "zaklatni", tapintatos volt, és szinte végig mosolygott. Elmondott egy pár dolgot az életéről-cserébe én is elmondtam, hogy miért ilyen fontos, hogy az "ismim" jó helyre kerüljön:)-boldogtalan házasságáról, feszültségeiről...

        Fura helyzet volt,mert azalatt a két óra alatt szinte barátság szövődött köztünk. Azt is éreztem, hogy-bár a pasiknak ez olaj a tűzre- nem hatja meg, hogy leszbikus vagyok, és nem vár tőlem semmit...bár ezt még az elején tisztáztam, hogy semmi ilyesmit nem tudok nyújtani, ám bármi másban-mi másban? mosolyogtam magamban utólag-segítek neki...

        Maffiózóm megígérte, hogy minden szálat megmozgat-de ha még nem is sikerül neki,nem bántam meg, hogy "randiztam"vele. Rá kellett jöjjek, mennyire óvakodnunk kell a sztereotípiáktól...Nem minden az, aminek látszik...hogy tudunk ítélkezni első látásra, nem? Roma, öreg, hajléktalan, meleg, kövér, csúnya...sokszor szinte lehetőséget se adunk a másiknak, hogy bizonyítson...pedig a Jóisten mindannyiónkat egyformának teremtett...

        Szeretném Majmocskámat ebben a szellemben nevelni...amúgy ma van a névnapja, ahogy hazajön, óriási névnapi bulit szervezek neki-tortával,bambival, és a szomszéd három gyerekével:)...