• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Hamburger és Felkelő Nap

        1.41-világított a sötétben a foszforeszkáló óra számlapja.

        Döbbenten ültem fel az ágyban-hajnal háromnegyed kettő, és kedvesem még sehol sincs? Mindenesként dolgozik egy étteremben, tizenegyig vannak nyitva, de általában már háromnegyed tizenkettőkor nyílik az ajtó...

        Éltem női fifikámmal, és nem törtem rá egyből-egyrészt még bennem volt a tegnapi nap sértettsége, fájdalma, másrészt nem akartam kiszolgáltatni magam- így csak esemest írtam neki, szűkszavúan: "Minden rendben? "

        A válasz hamar érkezett: "Jól vagyok iszok a fiúkkal megyek mindjárt megyek"

        Egyből tudatosult bennem, hogy kedvesem valószínűleg részeg, mint a csacsi, az sms stílusából és az időpontból ítélve. Na, baromi jó.

        Hú, de lassan tud telni az idő hajnalban, amikor az ember kocsmázó párját várja haza!Gondoltam mindenre, kezdve a jó öreg sodrófa-effektustól odáig, hogy a másik szobában alszok...ám egyiket se láttam elég büntetésnek(és nem azért, hogy elment, hanem mert nem szólt...)

        Aztán eszembe jutott Panni, aki a héten éjjel két óráig dolgozik( I'm lovin it) kedvenc éttermünkben:)))))Villámgyorsan ráállt a késői randira, így kedvesemnek csak egy szűkszavú sms-t írva azonnal el is indultam.Az sms mindössze ennyit tartalmazott: "Szia, édes!Elmentem, majd jövök, vigyázz magadra hazafelé. Puxxxx."

        Hát, a "jön még kutyára kamion "effektus bevált...Olyannyira, hogy onnantól kezdve kb. tízszer hívott fel, és a beszélgetések hangneme a fenyegetőtől a könyörgőig változott.Közöltem vele, hogy elvileg nem korlátozzuk egymást, mire ő nyüszítve kérdezte, hogy "De ki a fenével találkozol hajnal háromkor??"

        Aztán volt még az "anyátlankiskutyavagyokmentsmeg" feeling, a "deazthittemteadszenni"(miután közöltem vele, hogy kaja a hűtőben), majd a romantikus "szeretkezünk, édes?" praktika...

        Bosszúm édes volt, mint a méz.Hehe.

        Ballagunk Pannival a debreceni éjszakában. Körülöttünk részeg alakok-nők is, pedig annál nincs csúnyább látvány...

        Nézem a lányt, akiből még hajnali háromkor is árad az életerő és jókedv...Annyi mindent átélt az utóbbi időkben-végignézte édesanyja halálát, ahogy testét szétemésztette a rák és az alkohol...

        Amikor a temetés után először lejött  a Klubba-őrült táncba kezdett. Tanácstalanul néztük-hagyjátok, mondtam.Aztán leült egy sarokba, és sírva fakadt...Átöleltem. Akkor beszéltünk a szakításunk óta először.

        Azután lassan rendeződtek a dolgai-visszaköltözött a bátyjához, túlesett egy szemműtéten, rengeteg barátja lett...Remélem, egyszer megtalálja a hozzá méltó lányt-mert nagyszerű ember.

        Mindketten éhesek leszünk, így kiülünk egy éjjel-nappal nyitvatartó gyros-osba, és hamburgert eszünk, azon röhögve,hogy az állunkon hogy folyik a kecsöp.Aztán hirtelen megáll a számban a falat...

        Panni is odakapja a fejét. Felkelt a Nap-mondja, és egymásra mosolygunk-új nap, új lehetőség-nem számít, mi volt tegnap, tudod, ugye?

        Tudom, ragyogja a mosolya.

        -Köszönöm- mondom aztán, amikor hazakísér.Nem kérdi, mit, csak megölel, az ölelésében erő van és végtelen szeretet.

        Bebújok Hercegnőm mellé.

        -Anyuci...-motyogja pityókás hangon.- Hazajöttél? Nem tudtam nélküled aludni...Úgy hiányoztál, ne csinálj többet ilyet!

        Magamban vigyorgok csak-akasztják a hóhért, gondolom.De azért átölelem, a keze selymes, az ujjai simogatóan hosszúak, lágyak, és az enyémek...

        Panni is hazaér-pittyeg a telefonom. Hálás vagyok neki-barátom, gondolom.Barátom.

        Felkelt a Nap, igen, és mindig van lehetőség az újrakezdésre...akkor is, ha fáj. Már nem haragszom Hercegnőmre.

        Carpe Diem.