• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Almaszüret

        Tegnap kivittek a barátaim a kertembe-gondűzés gyanánt. Egyedül vagyok, Hercegnőm folyamatosan délutános, Kismajmot az apja elvitte két hétre(rettenetes, mennyire tud hiányozni!!)

        Ültek a kanapén, síri csendben-gondoltam is magamban, ha ezek ilyenek lesznek, hazaküldöm őket:)-aztán Panni bátyja elkezdte köszörülni a torkát.

        -Drága-mondta kenetteljesen, zsebét szorongatva-Hoztam neked valamit, engedd meg, hogy odaadjam...

        -Mit, te "nő"?-kérdeztem kedvesen mosolyogva-Megírtad a nekrológomat?

        -Hülye- veti oda szintén kedvesen a srác-Ezt ni!...-azzal előhúzott a zsebéből egy méregdrága immunerősítő készítményt.

        Teljesen meghatódtam, de igyekeztem nem mutatni.

        -De édes vagy...

        -Te is gondoltál rám, amikor megégett a lábam, és Robertával elküldted azt az aloés kencét...

        Tényleg teljesen odavagyok...ezek a srácok...mióta is már, hogy barátok vagyunk? 2003 vagy 2004 őszén, hogy megismerkedtünk Kígyós klubjában, lent a Garai utcán...Mennyi mindenen keresztülmentünk, mennyi csalódás érte egyikünket-másikunkat, mennyire tudunk örülni, ha valamelyikünk révbeér...mindőnk véleménye fontos a másiknak, és néha a legnagyobb kincset adjuk egymásnak, amit csak barát adhat...megértést, odafigyelést, meghallgatást, türelmet, jó szót...

        Mondom Robertának-drága, segítésre mindig kész barátomnak-hogy ugorjunk már ki a kertembe, mert ki tudja, azóta milyen  morfológiai változáson ment át a szerencsétlen, amióta feléje sem néztem...(ez pontosan múlt hét péntek óta, azaz múlt-múlt hét péntek óta történt, hogy utoljára működtem benne)...

        Kocsiba pattanunk, Roberta hűséges szolgája bárhová elrepít bennünket-és milyen jól fogyaszt!!Pestet megjártuk háromezerháromszáz forintból fejenként, hatalmas csavargásokkal együtt-a vonatjegy kétszer ennyibe kerül...

        Vidáman robogunk a kis tanyaközpont felé, kezd jobb kedvem lenni, a délutáni pánikroham már a múlté, még az emléke is...Pletykák pletykák hátán: tudom-e, hogy az egyik baráti házaspár(két leányzó)egyik tagja gyermeket vár???Megdöbbent a hír, bár a két csajszi imádja egymást, és már évek óta regélnek a babaprojektről-de hogy bevállalták-szinte hihetetlen...Csak arra gondolok-az anyagi dolgokon túl-hogy mi lesz velük akkor(huszonévesek mindketten)ha véletlenül elsodorja valamelyiket a meleg élet...ne adj'Isten, hogy így legyen, és esküszöm, imádkozom értük, de hát minden előfordulhat-szólal meg szkeptikus énem...(talán irigylem is kicsit a lányt..)Meg aztán a családi felállás is kérdéses-egy meleg sráctól van, ő az apa, de vajh' akarja-é apai jogait gyakorolni...az ő sorsuk, hármójuké immár örökre összeforrt, ha akarják, ha nem...de szurkolok nekik...

        Meg hogy tudom-e, hogy Panni lány felvette a kapcsolatot Erával,a pesti ragadós kullancsommal, aki azóta nem zaklat, hál'Isten...Mondom neki, vigyed, drága gyermek, csak a baráti körbe ne hozd be, mert nem biztos, hogy jó vége lesz...micsoda paradox helyzet-ami nálunk, melegeknél, sajna, nem is annyira abszurd-hogy esetleg a két exem összejön...

        Kiérünk a kertbe, ahol almát szedünk-Panni nagyon fára akar mászni, de csak egy ágat húz le nekem, amivel majdnem kiüti a szemét, de -úgy érzem-imponálni akar nekem...cserébe megmutatom, hova akartam egyszer költözni vele-egy apró szolgálati lakásba a rendelő mellett, és ráadásul komolyan is gondoltam:)))

        Fura a kapcsolatunk...ennek a lánynak akkora  a szíve, hogy az egész világ belefér...imádtam, nem volt az a lángoló szerelem, amit Hercegnőm iránt érzek a mai napig is, de valami különlegesen meghitt volt a kapcsolatunk...egy nagyon zűrös időszakban jöttünk össze, szeretetre volt szüksége, és nekem is...érintésre, melegségre...egyedül élt egy albérletben, a zűrös családja elől menekülve...nehezen élt meg, de mindig akkora tartás és életerő volt benne, amit bárki megirigyelhetne...

        Ő akarta, hogy vége legyen, és csak sokára fogadtam el, és értettem meg, hogy huszonévesen nem lehetnek ugyanazok a céljaink...nekem család kellett, stabil kapcsolat, amire építhetek, mint egy erős sziklára a váramat, hiszen viharos tenger felé nyúlik...Ő csillagokba vágyott, hajtotta-repítette a szíve, vitte ismeretlen célok felé...Nekem Hercegnőm volt a kikötő...de ő egy nagyon fontos állomás volt, azt hiszem,talán csak még egy nő volt ilyen az életemben...Panni a múlt, már nem kezdenék vele-elsősorban a szerelmem miatt, akit végtelenül szeretek és tisztelek...másodsorban a lányzó miatt-mérges vagyok rá. Belekeveredett a meleg világ forgatagába, s talán jobban elkapta, mint kellett volna. Féltem...

         Azóta túl sok idegen kéz ért hozzá...Kár. Bízom benne, hogy valaki-és elsősorban ő maga- felfedezi benne az értékeket, ami elsősorban nem a testében rejlik...Nem találta még meg önmagát-pedig az igazi Panni ott csücsül a szíve közepében, ártatlanul, mint egy kislány...

        Remélem, megtalálod Őt.

        Szóval almát szedünk, málnát, ribizlit, cukkinit kertem maradványaiból...Csak azt sajnálom, hogy Kedves nem lehetett velünk...Panni tyúkot is akar szedni,ami aztán hála istennek nem jön össze:)))

        Útban hazafelé meghívom a srácokat egy bambira:))a helyi Szabó Ervin Könyvtárba:) Egy-két betegünkkel is összefutunk, furán néznek rám, de nem érdekel-egyszerűen csak jól érzem magam...

        Hazaindulunk, hajamat az arcomba fújja a meleg júliusi szél. Szabad vagyok...ebben a pillanatban nem vagyok anya, társ, nővérke, barát, gyerek, morcos, beteg-ebben a pillanatban enyém az örökkévalóság-még ha ez az örökkévalóság csak húsz percig tart, bömbölő zenével, röhögéssel aláfestve-ebben a pillanatban nem vagyok test, csak hullám vagyok, tenger vagyok, vaníliaillatú déli szél, suhanás vagyok, mosoly vagyok, érintés, könnyed csók a kedvesem vállán,egy kopott radír a gyermekem zsebében, poros üveggolyó,ami maszatos lurkókezekre vár, déltengeri áramlat vagyok, üveg bor a kredencben, nemes, örök, zamatos-csillám valaki szemében, bársonyabrosz egy ódon-faragott asztalon, karikagyűrű egy hadbainduló kezén, zokogás, vágy, zuhanás, föl a csillagokba, múlt vagyok, jelen vagyok, jövő vagyok-én vagyok-én, én, én-Minden és Semmi-öröktől fogva és örökké végtelen...

        Kiszállunk a ház előtt.Már mindenki fáradt, én Hercegnőmet várom, nyúlik az idő, mintha nem akarna vége lenni.Panni megölel, hogy mondjam meg neki, hogy vigyázzon magára?

        Mintha olvasna a gondolataimban, könnyedén vállat von, és elviharzik biciklivel...várják a lányok , csavargás a Nagyerdőn, egy egész más világ, mint engem...Mosolygok. Minden úgy van jól, ahogy van-gondolom...