Hajnal

Olyan,mintha mindig hajnal lenne.

Mélyen áttetsző,bíborvörös,tele árnyakkal.

Félek a haláltól,még mindig,pedig olvastam Polcz Alaine-t,Popper Pétert,Müller Pétert...ennek ellenére hajnal 2-kor ülök az ágyamban,kedvesem izzadt arcát simítom egy röpke pillanatra,hogy fel ne ébredjen...Még mindig félek.De ezt ordítva kéne közölnöm.Hogyan lehet ezt átélni???!Halál,te rohadék,36 évesen el akartál vinni,nekem még dolgom van!

Hiányzik a kicsim.Bejött a félelmem,nem fogom látni

felnőni???

Mi volt még?Édes-empatikus nővérek,orvosok-tudtátok(merthogy még ÉN sem)hogy néha egy érintés többet jelent,mint száz szó?Volt száznál több szúrás,ide-oda,a létező legtöbb helyre,a portomba,volt katéterem,volt nap amikor hétnél több epileptiform rohamom volt,volt nap,amikor a számból ki kellett "bányászni"a kaját,volt olyan,hogy a sugárasztalon haltam majdnem meg...

Csalódtam emberekben-KELLEMESEN!Kiderült,hogy valóban olyan a mosdó,amilyen a törülköző...kedvesem,akiről sokszor  gondoltam rosszat,hűségesen emelgette ... kilómat(12-es karika!!!:))

És minden megtett érem,mint egy anyaoroszlán.

És ott volt/van/lesz a Családom.Akikért hálás vagyok,egyszerűen csak hagyom,hogy elöntsön a hála édes árja.

Ám még mindig ott settenkedik a hajnal a hátam mögött,olyan baromira félek,annyira,de annyira...

Mit tegyek?...