• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Ablak

        Ablak


        Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon
        kórteremben.
        Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy
        órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
        Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi
        volt.
        A másik beteg ember egész nap csak feküdt az
        ágyában, a plafont bámulva.
        Beszélgettek a családról, feleségről,
        gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról,
        ahogy az szokásos ilyen helyzetben.
        Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
        délután, amikor felült, azzal töltötte az időt,
        hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az
        ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő
        embert egy idő után szinte csak ezek a színes
        beszámolók tartották életben, már alig várta
        őket, ez volt minden változatosság az életében.
        Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített
        parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a
        tavon, és gyerekek játszottak távirányítós
        ékhajóikkal rajta.
        Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások
        mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az
        ablak melletti beteg kimerítő részletességgel
        írta le a kinti világot , a másik, folyton fekvő
        behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.
        Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy,
        a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár
        a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket,
        maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
        alapján.
        A napok és hetek teltek.
        Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az
        ablak melletti embert
        élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel
        csendben elaludt örökre.
        Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék
        az elhunytat.

        Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
        ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban
        fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe
        helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
        Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé
        fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak
        egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi
        történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
        olyan szépnek festette le az
        ablakon túli világot.

        A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem
        láthatta a falat sem.
        Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! -
        mondta a férfinak.

        Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni
        másokat, nem törődve saját
        helyzetünkkel.
        Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha
        derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
        megsokszorozzuk azt.
        Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold
        össze azokat a dolgokat
        az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi
        pénzért.

        Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a
        napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is
        jusson - véges.