• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Igyekszem,esküszöm

        Én igyekszem,esküszöm.

        Már nem is emlékszem,hogy volt egy életem,amiben nem fájt semmi,teljesen természetes volt a  létezés,és a halálra nem túl sokat gondoltam.

        Már nem is emlékszem,hogy volt idő,amikor a testem szeretett engem,és én szerettem őt,és ez így teljesen természetes volt...

        Megismertem  valakit,aki lát-engem lát,és ez fantasztikus érzés.

        Azt hiszem,ettől vagyok még életben.

        Mert a lelkemben még ott bujkál a megíratlan könyv, az el nem utazott utazások, a meg nem született kislányom...

        Az illető férfi.

        Érdekes dolog ez.Félreértés ne essék,továbbra is leszbikus vagyok.De hogy egy férfi tudott hatni a lelkemre...a vágyaim-ahogy ma is megtapasztalhattam,amikor egy autóban ültem egy vibrálóan fiatal leszbi csajjal-továbbra is nőknek szólnak. De látni-látni régen nem láttak engem...

        Engem-ha létezem még...