• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Mission Impossible

        Kedves Teljesen Titkos Naplóm, amelyet mindezidáig csupán csak 8152-en tekintettek meg!

        Utálom, utálom, utálom!

        Utálom, hogy ennyire tudok kötődni!Kedvesem elutazott a keresztanyjához, a Balaton mellé, négy napra...Kora reggel kitört belőlem Miss Hárpia Bond, és teljesítette titkos és hálátlan küldetését!Felvette láthatatlanná és undokká tevő, hiper-szuper ultraibolyalézer-propelleres napszemüvegét, és hurrikánként söpört végig a lakáson és kettőnkön...kevert és kavart, morcos volt, még sírt is, persze sósavas könnyeket, amelyek azonnal át is változtak láthatatlan tintává...

        A tintával azonnal meg is írta tíz másodperces önmegsemmisítő levelét, amely olyannyira titkos volt, hogy még Hárpia Bond sem tudta, mi van benne...mindezek után megivott egy rostos sárgarépalevet-felrázva, nem keverve, kacskaringós szívószállal!-majd elképesztő halálugrást véghezvive eltűnt az ablakon keresztül, oly gyorsan, ahogy jött...

        Húha, Miss Hárpia, gyere ritkábban!;)

        Amúgy tudom, mi volt a levélben...csak annyit írt: "Te kis buta, ne aggódj-ez a SZERELEM!"...

        Ez?Amikor apróságon sírni tudsz, egy szerelmes dalon vagy filmen pedig zokogni?Amikor majdnem két év után még mindig úgy tudsz a másikra nézni, mintha először látnád, és úgy érzed, előtte nem volt életed...amikor a testetek egymásba simul, lélegzik, egymás lenyomata...amikor csak egyszerűen jó a másik mellett lenni, csak tévét nézni, amikor a szívedbe nem férkőzhet más, a jövődbe végképp nem...tudom, ismerlek-mosolyogsz...ennyire egyszerű lenne valakihez tartozni?...

        Persze tudod, hogy a hétköznapok csak hétköznapok-a pirítós néha odaég, sok a mosatlan, már megint az ablakban cigiztél??-tudod, hogy gyűlölöm!De ennyi-élünk, egymással élünk, ez a mi kis köztársaságunk...

        Gyerekkoromban elhagyott az apám, aztán a kedveseim, így nem csoda, hogy félek az elkötelezettségtől-valójában mindig is féltem, bár úgy vágytam rá, mint az éhező egy falat kenyérre.Most nincs bennem félelem...csak hajnalok vannak, a szerelmed keze álmában a szíved fölé téved, odaát az életed másik értelme szuszog, csak éjszakák annak, boldogító-balzsamos, átszeretkezett éjszakák, csak nappalok vannak, hosszú beszélgetések, tervek a jövőnkről-hármunkéról!

        Miss Hárpia, teljesítetted a küldetésed-hát, ez is én vagyok:)-Te meg gyere gyorsan haza a Balatonról, mert csak most robogott el veled  a vonat egy órája, de már HIÁNYZOL!