• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Anyák napja,kicsit másképp,mint tavaly

        Olvasom a tavalyi anyáknapi írásomat.Mennyi erő,szeretet volt bennem.Hova tűnt?Mikor lettem ilyen megkeseredett,gyötrődő picsa?Talán amikor Onki Doki szemembe vágta,hogy "fél év,törődjek bele"????"BOCS,rossz napom volt!!!!"Persze,meg kell értenem,őt is,meg mindenkit...persze,Doki,biztosan te is beletörődnél,hogy itt hagyd a kétéves csepp lányodat,biztosan,ugye,mosolyogva?!

        Vagy amikor agyonszurkálva csöpögött belém a méreg,kiszolgáltatva feküdtem,és egy ápolónő azt mondta(nekem,aki életemben egy szál cigit el nem szívtam!!!!!):Íme az élő példa,így jár,aki dohányzik!Mondta mosolyogva,én meg köpni-nyelni nem tudtam...Én,az élő példa,aki két évig szoptatott,vega ki tudja mióta,(kb 17 éves korom óta)nem iszik,nem dohányzik,és mindig a segítésről szólt az élete!!!!!Igen,én vagyok az ÉLŐ PÉLDA!!!!!!!!!!!!!

        Vagy amikor a barátaim,a betegeink sorra"hagytak"el,nem köszönnek a buszon,nem hívnak,mert nem tudnak mit kezdeni velem,vagy mert azt gondolják,ha nem néznek rám,őket elkerüli a betegség?!MINTHA LEPRÁS LENNÉK!!!

         

         

        Hát ez voltam én tavaly,olvassátok...

         

         

         

        "Anyák

         

        Belegondoltatok abba, hogy Ti,akiknek gyereke van,Mi,Nők, Anyák-halhatatlanok vagyunk?...

        Elég csak hajdanvolt csepp magzatom égszínkék csillagszemébe néznem...(ami ugyanolyan kéken világít, mint az enyém...) Már nem érdekel más,csak egy pillanatra felejtsd el a Válságot, a napi gondokat,hajítsd félre a felmosót,ne gondolkodj,még ha nem is tudod, miből veszel cipőt jövő héten arra az irdatlan,majd'38-as, legkevésbé virágillatú tappancsra-

        csak sodródj

        lélegezz

        nézz

        befelé

        Ajándék vagyunk, csoda, megismételhetetlen történései az Univerzumnak,ha akkor nem mész át az úton, nem mész be abba a kocsmába(Folti Páb, hirdette öles neonbetűkkel a felirat),ha nem ölelkezel felelőtlenül azzal az emberrel, akihez majd kiderül, valójában semmi közöd, és mégis-

        pillanatba fagyott sűrített létidő-ősrobbanás-

        a világon minden összeér előbb vagy utóbb---

        halhatatlan vagyok!

        Kölyök elgondolkozva fordul befelé, álomittasan motyogja-a bőre még baba,de egy-két pihe az ajka felett már emlékeztet majdani felnőtt férfi énjére-Tudod,Anya, hogy neked lesznek unokáid is egyszer?...

        Bummm...a világ már nem lehet a régi.

        Csak nézz visszafelé,éld át a régi viseltes dolgaidat-előre pörög az Idő Kereke, vagy hátrafelé?...Ugyanúgy tartja a kezét, ugyanúgy mosolyog, ugyanúgy szenved, mert azt gondolja, nem szeretem...

        Hadd pörögjön visszafelé...ebben a pillantásban benne van Anyám pillantása, aki kísértetiesen emlékeztet már Mamára, ahogy szemüvege felett rám néz...Uramisten, májusban hatvan éves lesz.

        S az ő pillantásában benne van nagyanyám,aki szintén soha nem ment el valójában közülünk,s az ő pillantásában dédanyám, akit már nem ismerhettem meg, sajnos...vajon ő gondolt erre,hogy lesz valaha dédunkája, aki egyszer majd, a számára elérhetetlen jövőben köszönettel gondol rá?

        mert miatta, miattatok,

        Anyám,

        csepp csillagom

        lettem halhatatlan."