• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        "Földrajz"

        Amióta itthon vagyok,és nincs-effektíve-teljesidős munkám,és kiskertem se-amit nagyon sajnálok:(((,magamhoz képest elég sokat nézem a nagy "agymosót",a TV-t...

        Ilyen-olyan szempillaspirál,amitől a szempillánk még dúsabbnak és hosszabbnak látszik,műsorok modellekről és szépségkirálynőválasztásokról,fantasztikus illatú tusfürdők,amitől endorfinjaink olyan mértékben tobzódnak bennünk,hogy képesek vagyunk a szökőkútba ugrani...

        Minden a külsőről szól,fogyasztói társadalmunk töményen zúdítja az emberkékre az információkat,hogy mitől és hogyan lehetnénk boldogok,boldogabbak,szebbek.

        Nézem magamat a tükörben:a kemó utóhatásaként a szempillám,a szemöldököm-a VÉDJEGYEM,amitől Angel-eyes vagyok/voltam/lettem,amiről a kozmetikusom mindig azt hitte,festetlenül is,hogy műszempilla-szóval a szempillám is megritkult.Így aztán mostanában nem festem magam.

        Nézem magam.Pár szál haj,golyófej,szempilla és szemöldök halványan...ez vagyok én.

        Tényleg ez vagyok?Tényleg ennyi lennék?

        Nem,nem hiszem.

        Én vajon szeretném-e a gyermekemet,ha kevésbé szerencsés lenne,mint ahogy szerencsés-köszönöm, Neked,Uram-merthogy szép,és egészséges...Ó,dehogy,mindenhogy imádnám!Vagy kevésbé szeretném-e az édesapámat,ha beteg lenne,vagy az édesanyámat,ha kövérebb lenne,vagy csontsovány...Ők nekem mindenhogy szépek,a legszebbek,és mindörökké szeretni fogom őket,szívem minden szeretetével...

        Akkor én miért gondolom,hogy így nem vagyok szerethető?Mert már nem néznek meg az utcán,mert nem néznek a szemembe,mert a baseball-sapka-azt gondolom-elrejt mindenki elől-talán még saját magam elől is...

        Muszáj magamat szeretnem,bár testem "földrajza"már megváltozott,nem is kicsit...nem vagyok,nem leszek már 50 kiló,talán nem leszek olyan szép,mint voltam...ha magamat nem szeretem,hogy várjam el,hogy mások szeressenek?De azt hiszem,nem lényeg.Nagyon sokan elmaradoztak mellőlem.De aki fontos,mellettem maradt-ennél nagyobb ajándék nem kell-talán csak annyi,hogy meggyógyuljak.

        De ha nem,azt sem érzem kudarcnak.Aki születik,meghal...

        (De jó úton járok,ezt azért el kell mondjam,onki doki is leírta nemrég az ambuláns lapomon:a tüdőben,a légcső melletti 3 cm-es áttétek eltűntek(figyelitek?:))))több volt!!!A májamból egy eltűnt,a másik kettő jelentősen összement,a cicimben is ugyanez a helyzet-összességében véve kb 65-70%-os regressziót csináltam magamban,magamnak:))))

        A hitem töretlen.Az "új"külsőmmel pedig vagy megbarátkozok,vagy teszek ellene-türelem,türelem,van még mit tanulnom...

        A lényeg,amit napról napra tanulnom kell:én nemcsak a testem vagyok...lélek vagyok,halhatatlan...csodaszép-mert más nem lehetek,azt hiszem...hisz minden,ami Istentől jön,csak csodaszép lehet...

        Van,ugye,aki benéz a baseball-sapka alá?...:)))))