• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Nagy Találkozás

        Tegnap találkoztam egy élő legendával-gondolom,nemcsak számomra az,hanem sok-sok hálás beteg embernek,a neve:Kovács Ádám:))))))

        Biztos beugrik mindenkinek a CellAdam:)

        Hajnal hatkor indultunk Pilisborosjenőre,fél kilencre értünk oda-kicsi város Pest alatt-vagy felett?-de azt hiszem,még Pesthez tartozik.

        Amíg a CellAdam közpon felé ballagtunk Édes Mostohámmal,arra gondoltam,hogy íme,itt egy ember,akinek ha jól tudom,harminc találmányát fogadták már el,ő találta fel pl- a Panasonic előtt-a lapos képcsövű televíziót,hangágyút,azokat a szirénákat,amik a mostani mentőautók tetején vannak:)Már rég multimilliomos lehetne,de ő a pénzét-milliárdokat- a rákkutatásba fektette...megrángatták,üldözték,de ő rendületlenül hitt a szerben,és a gyógyuló betegek tízezrei igazolták vissza,hogy jó úton jár.

        És ott volt előttem Ő,az egyetlen ember,aki valamiért hiteles számomra,ott ült mikroszkópok,mindenféle kütyük között,a falon iskolatábla,tele képletekkel...csak vigyorogtam,vigyorogtam,vigyorogtam:)

        Képzeljétek,PONTOSAN abban az utcában laktak a feleségével,Enikővel,ahol most mi lakunk,véletlenül pont velünk szemben:)))Nagyon kedves,szerény felesége van,nagyon szerény körülmények között dolgoznak több emberrel...Összeírt egy nagyprotokollt,amitmeg is vettünk azonmód,és mondta,hogy egy hónap múlva mindenféle lelettel menjünk vissza.Én hiszek neki:)))))

        Utána kicsit babáztunk,ebédeltünk,és háromra átmentünk Béky Lászlóhoz,a híres természetgyógyászhoz.Nekem ez már nem osztott-nem szorzott,mert teljesült az álmom:Édes Mostohám kibumlizta nekem,hogy találkozhassak Kovács Ádámmal:)))

        Béky Laci "bácsi"nagy sármőr,de tele van szeretettel,jóindulattal...előttünk egy nagyon vékony,alig negyven kilós,20-22 év körüli kislány libbent be Nutridrinkes dobozzal a kezében...nem hallgatóztunk,de hallottuk a következő beszélgetést-alig bírtam megállni,hogy el ne bőgjem magam...

        -Édes kicsi csillagom,még ne gondolj a babára...kicsit megerősödsz,és meglátod,eljön ennek is az ideje...Tudod,én harminc éven át küzdöttem a betegséggel-a Jóisten mindig kihúzott a víz alól,amikor éppen majd'megfulladtam...Minden rendben lesz,csak bízz...

        Nagyon jó volt apuékkal.Sosem érzem magam itthon biztonságban,csak apuékkal-talán azért,mert a szívemben örökké gyerek maradok...