• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Őszintének lenni

        Elég vacak napjaim voltak mostanában,igyekszem túllenni rajta.Nem nagyon tudtam őszinte lenni magamhoz,miután gyakorlatilag "be lett tiltva" a blogom,mert a klinikán nem tetszett egy-két embernek...fejmosást is kaptam rendesen,naná,tök jó,hogy az embert kiszolgáltatott helyzetben még basztatják is.Ez volt az egyetlen szelepem,kapaszkodóm-de ez megszűnt a maga nemében,soha többet nem leszek már olyan őszinte,mint régen,nincs is kedvem hozzá.

        A lelkesedésem fogy.Elég szarul aludtam mostanában-állítólag a kemo mellékhatása,hallott már erről valaki?-és ez nagyon rányomta a bélyegét a napjaimra.Hiába itt van az egész nap,az éjszakáktól félek kicsit...hm,nem is kicsit.

        Vasárnap Emő hozta el egyik természetgyógyász ismerősét,reiki-vel foglalkozik a pasi,nem tudom,működik-e,de az tuti,hogy sokkal jobban lettem utána.Köszönöm,Emő:)

        Ami tartja bennem a lelket,hogy Kedves maximálisan mellettem van,annyira édes,mindent megtesz értem,ő az igazi fogódzóm,persze mindenkire szükségem van,de ő kézzelfoghatóan itt van:)Sokat tervezgetünk,mostmár biztos,hogy elmegyünk innen,annyi rossz történt velem ezalatt a 13 év alatt,elég,közelebb a szeretteimhez-rövid az élet...És persze Apu,és Édes Mostohám-nem is tudom,mi lenne vele nélkülük,ezt szó szerint értsétek...a sok szar mellett azzal is meg kell birkóznom,hogy nem dolgozok,ez lelkileg és anyagilag is taccsra tett,eddig,ha nehezen is,de tudtam,hogy addig megyek, amíg elő nem kerítem Kölyöknek a cipőre,táborra valót-most?...Rá kell bíznom magam Apura,és a Jóistenre.Bizakodni,feltételek nélkül hinni,hogy jobb lesz,muszáj,muszáj,muszáj...