• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Télapó különös éjszakája

        Télapó morcosan ébredt.

        Nem szokott rossz kedvű lenni,főleg nem eme nevezetes napon, amelyet annyi kisgyerek várt szerte a világon,de ma reggel mégis kedvetlenül simogatta bozontos-hófehér szakállát.

        Odakint gyönyörűen esett a hó, ahogy a nagykönyvben meg van írva:selymesen-nesztelenül,ezüstös fénybe vonva a kopár tájat.

        "A hómanók dolgoznak"-gondolta Télapó,de valahogy ettől a ténytől sem lett jobb kedve, bár a gondolatra halványan elmosolyodott.Kibújt pihe-puha paplanja alól, ámde ahogy lába földet ért, megint előbújt a rosszkedv kisördöge.

        -A manó vigye el-dörmögte csendesen Télapó,miközben köntösébe bújt, amelyen Rudi,és a többi rénszarvas volt látható-ez volt hűséges szolgái legutóbbi ajándéka.(?Bizony,senki nem gondolná,hogy a Télapó is szokott ajándékot kapni,ugye??)

        Télapó leült a kandalló elé, amelyben puhán ropogott a tűz.Hirtelen Télanyó termett mellette szinte a semmiből,kezében egy csésze jófajta forró csokoládéval,fahéjjal és szegfűszeggel megbolondítva.

        -Drága,hűséges társam-mosolygott Télapó, ezen a reggelen végre először,szívből.-Hát fönt vagy már?

        -Mint háromezer éve mindig,előtted-mosolygott Télanyó,miközben férje kezébe csúsztatta a hatalmas bögrét.A férfi mellé kuporodott,derékig érő, óezüst hajzuhataga félig eltakarta törékeny testét.(?Milyen jól tartja magát, meg sem látszik,hogy ötezer éves?-gondolta Télapó.)

        -Mi bánt?-kérdezte Télanyó.-Látom, hogy valami nyomaszt.

        -Nem tudom-tűnődött Télapó.-Nem tudom!-szakadt ki belőle,majd fölállt, és öles léptekkel ide-oda járkált a nappaliban,köntöse szárnya csak úgy úszott utána a levegőben.Feldúltnak látszott.-Tudod jól,hogy évezredek óta erre a pályára készültem-ez a hivatásom?De jópár éve olyan sokat?csalódtam!-bökte ki végre, majd megkönnyebbülve lezökkent a fotelba, szemben a tűzzel.

        -Itt ez a rengeteg gyerek?Akarok hinni benne, hogy ugyanolyan őszinték, ártatlanok,mint évszázadokkal ezelőtt?akarok hinni benne, hogy az emberek jók!Értesz?

        -Hát hogyne értenélek?-válaszolta megfontoltan felesége.-Kedvesem,az emberek jók, mindig is jók voltak?ha ebben nem tudsz hinni,semmiben!Min töröd a fejed?A világ nem maradhat Télapó nélkül?

        -Á?-legyintett rosszkedvűen Télapó,de nem volt sok választása.Országa odakünn éledezni kezdett:koboldok,krampuszok nyüzsögtek az utcán, a gyárban manók ezrei végezték az utolsó simításokat az ajándékok csomagolásán,hogy még szebbek legyenek,a piactéren Lujza,a fő-főkofa kavargatta a szokásos karácsonyi varázspuncsot:aki ebből ivott, bizony mindent rózsaszínben látott?

        -Mennem kell?-mondta végre békésebben Télapó,és egy nagy puszit nyomott hű társa pirospozsgás arcára.

        A szokásosnál nehezebben ült fel a bakra, lábát bundatakaróba csavarva.Rudi, a fő rénszarvas jelre várva sandított hátra, ő is észrevette Télapó furcsa hangulatát.

        A hó egyre sűrűbb pelyhekben hullott-álombéli táj vette őket körül, álombéli paplanként borult a világra,enyhítve bántó szavakat, tompítva fájó dolgokat,lent a Földön mindenki megállt egy kicsit,befelé nézett csendesen,lassuló szívverését hallgatva:bú-tupp,bú-tupp,esik a hó, nemsokára karácsony?minek örülnél legjobban? Egy kis időnek a szeretteiddel, egy ölelésnek,egy csésze teának?Bú-tupp,bú-tupp,állj meg egy pillanatra, rohan az idő, most játssz gyermekeddel,adj jó szót kedvesednek, szeretetet szüleidnek,mert rövid az élet?

        Havas tájak felett suhantak nesztelenül.

        Télapó hallgatagon üldögélt, az embereket figyelve.

        ?Szőke kislány toppantott durcásan apró lábaival.

        -Nem kell ez a baba,nem, nem,nem!A Nikinek sokkal drágábbat vettek a szülei,és egyáltalán?

        Dolgos szülei felhős homlokkal üldögéltek a nappaliban: a kislány nem tudta,hogy milyen nagy áldozattal,milyen nehezen élnek, édesanyja mennyit dolgozik, hogy neki mindene meglegyen?

        Télapó csöndesen mindent megmutató varázsport szórt a kislány hajába, hogy onnan, a selymes szőkeségből lassan a szívéig is elérjen az igazság:a lány agyába képek ötlöttek,édesanyja este tizenegykor egy széken üldögél,most fejezte be a vasalást,mert csak ilyenkor van ideje rá, édesapja majd éjfélkor ér haza a biztonsági őri szolgálatból,most is egy kihalt telepen fagyoskodik, és egymás után szívja azt az átkozott cigarettát, arra gondolva, milyen jó lenne otthon, kicsi lányával, és húsz éve hűséges feleségével, akivel jóban-rosszban?saját magát is látta,amint békésen alszik meleg ágyacskájában,az előszobában meleg,csinos cipő álldogál, amit nemrég vett édesanyja a borravalójából-pincérnőként dolgozik egy étteremben?

        A lány könnyei peregni kezdtek,mint amikor a jégcsap olvadni kezd-úgy olvadt el szívének  gőgössége is?Anyjához szaladt,aki egy széken üldögélt maga elé bámulva,csendesen,és átölelte?nem kellett magyarázkodnia, mert az édesanyák a szívükkel is értenek mindent.Tudták,hogy attól a naptól kezdve minden megváltozik:a lány odaadó gyermeke lesz szüleinek, az édesapja nem dolgozik annyit,mert megérti, hogy varázslatos-visszahozhatatlan évek ezek?

        Télapó sóhajtott egyet- a szíve körül a nyomás engedni kezdett,no csak, még igaza lesz az asszonynak-hiába, az asszonyok mindent jobban tudnak?

        Siklott a szán tovább az ezüst éjszakában.

        ?Kedélyes kis ház elé ért.Alig bírta magát beszuszakolni a kéménybe-évezredes szokása ez,mindig meg is járja, de csak nevet magán.

        (Folyt.köv...)