• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Talán

        El akarom mondani,hogy érzem magam mostanában...

        Áttetsző,kicsi,kegyvesztett-ez vagyok én,talán.

        Emlékszem,milyen volt tavaly ilyenkor Angeleyesnak lenni.

        Milyen volt a saját bőrömben

        Nem voltam más-áttetsző,kicsi,kegyvesztett

        Alak,szobában kuporgó,tavaszra váró,egyetlen őszinte ölelésre váró,csupaszem Angyalszemű.

        Azt hittem,egyedül vagyok,pedig

        Már akkor is sokan vigyáztak rám gondolatban

        A Királyság azóta is él-virul

        (Épp' ünnepi lakomához készülnek ma este-

        ízes falatok sülnek lassú sercegéssel nyárson,egész malac

        Szorgos leány forgatja izmos karjával,nem látva epedő tekintetét

        Tejfelhajú birkapásztornak-nemsoká egy pár lesznek az Úr akaratából

        Harsanó nyárvégi gyermekáldást nem kell kérniük az égiektől...

        A Mennyei Kávézó is nyitva-emlékeztek?Édes-habos kávéja

        Valóban égi íz...)

        Talán

        Talán mindvégig vigyázott rám valaki

        Akkor is,amikor el akartam felejteni

        Erőnek erejével

        Akkor is,amikor

        Akartam hinni,hogy csak egyedül lehetek erős

        A szívem most is magányos,mert mindenki egyedül van a Nagy Harcban, amit

        Úgy hívnak,hogy Élet

        Persze vannak állomások, ahol fölszállnak a vonatra, s talán

        Ugyanabban a kupéban ülnek le,ahol te 

        De pár állomás,és folytatják útjukat.

        Amikor elkezdtem írni ezt a naplót, néha rossz volt

        Hogy annyi ember figyel rám,talán mert hasonló problémákkal küzd,mint én

        De amikor ritka pillanatokra-mint ahogy a felhők alján áttetszik az éltető Nap fénye,csak egyetlen áldott pillanatra-

        Megérzem,hogy a szeretet,mint háló

        Feszül alattam

        (Pedig sokszor készülök zuhanni...)

        Csak annyit tudok mondani:köszönöm...

        Mindenkinek.