• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Dobogj,csak dobogj

        Roberta barátom kérésére írok pár sort magamról, és a múltamról-kizárólag száraz tényeket közölve, nem Danielle Steele stílusában-tudod, hova, drágám;)...

        Édesapámat ötvenöt éve ismerem:) édesanyámat ötvenkilenc:)szerelemgyerek voltam, apám szilaj, büszke, barna szemében  a vágyak az égig értek...édesanyám Nap-szőke, kalász-szőke, ringó csípejű teremtés...őbelőlük gyúrtak össze, az ő vágyaikból, álmaikból, közös jövőjükből lettem, én, anya-szülte, élet-szülte, Hold és Nap keveréke...

        Tizenhárom évesen már arról írtam a naplómba, hogy egy lányba vagyok szerelmes... képzeld, Roberta, annyira naiv voltam, és annyira bíztam az emberekben, hogy egy tenisztáborban-életem első táborában-bevallottam a társaimnak, hogy nekem a lányok tetszenek...Akkor megtanultam, mit jelent MÁSNAK lenni...Életemben annyi megaláztatásban, csúfolódásban nem volt részem...kiközösítettek, emlékszem,mindenki kapott tábor végén egy apró kis ajándékot, én nem...

        Azt hiszem, akkor jöttem rá, hogy ez TITOK, csúf, gonosz, undorító titok...Képzeld, még férjhez is mentem apám kedvéért, szültem egy gyereket, és megpróbáltam elhitetni magammal, hogy a pasikat szeretem, akik közül három állat megpróbált megerőszakolni-tizenhat sem voltam, szűz...Egyszer kérdezték tőlem, hogy lett a gyerek-gondolom, a biológiai hátterét nem kell elmondanom:)naná, szuper volt, élveztem-fekszel, mint egy fadarab, és zsigereidben tiltakozol-ez nem az, amit és akit akarsz...

        Dobogj, csak dobogj, te nyamvadt szív-akkora vagy csak, mint az öklöm, nahát, akkor picike...de hogy tudsz fájni néha...

        Hát azt hiszem, nem pont erre gondoltál, kedves Roberta barátom, majd egyszer, majd...hosszú volt a nap...