• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Szürkületi zóna

        Telnek-múlnak a napok, számomra valami felfoghatatlan időzónában,valamiféle belső, sajátos időszámításban:csakis "előtte"és utána"létezik.

        Előtte,utána:majd,ha túlleszek rajta,és nem leszek beteg...Valami belső hang azt súgja-mint ahogy hét évvel ezelőtt is megsúgta,hogy igenis,beteg vagyok, már akkor, amikor senki sem akarta hinni-hogy nem lehetek beteg,illetve hogy nem vagyok beteg.Hát,ha valaki látna...Május óta mind a tizenkét kilót sikerült visszaszednem-paradox módon, attól eltekintve,hogy az összes nadrágomat kihíztam,most még örülök is neki.Fura,hogy mennyire relatív minden.

        Igyekszem nem gondolni a halálra,nehezen megy.Másfelől nincs bennem félelem,már annyira tudatos lettem a hét év alatt,hogy tudom,a diagnózis csak egy dolog, a döntés-minőségi élet,vagy halál-a kezemben van.Már maga az,hogy a CT-nél döntöttem-nem kérek kontrasztanyagot-megkönnyebbülés volt.Ez az én testem, az én döntésem...

        Eldöntöttem:a síromat láttam magam előtt:92 év volt rajta:)))Meggyszedés közben szeretnék a fáról lebukva meghalni...ejnye, ez a nagyi még az utolsó pillanataiban is csak dolgozott:))))

        Minden rendben lesz,érzem,tudom, akarom:)))