• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Szomorkás gondolatok

        Mostanában nagyon sokat veszekszünk Kedvessel.Valami nagyon megfáradt bennem, talán benne is.Nem tudom. Azt tudom,érzem,hogy nagyon rosszul viseli ezt a bizonytalanságot...Talán nem tudunk egymás segítségére lenni ebben a szituban...

        Pedig annyira édes, annyira próbál a kedvemben járni:mostanában relax cd-ket hallgatok,de a discman-ünk hangszabályozója elromlott.Ő tudja, milyen fontos ez számomra, így tegnapelőtt addig járta a várost, amíg(egy memóriakártyáért, és a régi discmanért)egy vadiúj Sony discmant fel nem hajtott...

        És mégis...meg nem tudom magyarázni magamnak ezt a bizonytalanságot, ami bennem van..pl.hiába mondom neki, hogy most nem zaklat annyira a rend, a tisztaság, szeretnék befelé figyelni, a nem létező energiáimat arra összpontosítani,hogy minden rendben legyen, vagy ha nagy feladat előtt állok is, sikerüljön, képes veszekedni velem egy mosatlan edényért-és ez rettenetesen bánt...

        Nem mondom, hogy én mindent megteszek,hogy szent legyen a béke köztünk,de szerintem érthető, ha egy kicsit "önzőbb" vagyok mostanában.

        A szex sem stimmel,újból(kapok majd, amiért ezt a mondatot le mertem írni.)

        Annyi,de annyi minden bánt még...

        Doki meg nem becsülése,az,hogy baromi ügyesen kijátszotta,hogy egy fillér nélkül takarítsak neki.

        Egyre jobban  szeretnék innen elköltözni.Bár lokálpatriótának vallom magam, és életemben ez a második hely, ahol élek,és tudván tudom,hogy a gondjaim velem jönnek mindenhová,elvágyódom innen-haza,Anyukámhoz.Ez a fajta biztonság mindennél többet jelent most már számomra...

        Nagyon hiányzik.