• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        I'm so tired

        Pár napja erőteljesen boncolgatom a lelkem.

        Merthogy-valami mégsem stimmel velem,az életemmel,a ciszták, göbök nem véletlenek sem itt, sem ott.

        Olvasgatom Balogh Béla daganatos betegségekről szóló könyvét,melyben leír egy történetet, ami egy férfiról szól, aki hét éve vastagbéldaganattal küzd.Pontosan azóta, amióta megfogadta a feleségének,hogy nem lép félre...Alternatívák:megvalósítja a vágyait,a feleségével jó esetben, rosszabb esetben másokkal, legrosszabb esetben-meghal.Mert ez is egy megoldás,igaz, nem a legoptimálisabb.Bár,ki tudja.Magasabb szintű megoldás:a vágyait művészi alkotásokba sűríti.Írás, festészet stb.

        Én?Hol lehetek őszinte, kihez lehetek őszinte?...Magamhoz, másokhoz, vagy folyton azt kell néznem, hogy ne bántsak meg senkit,és előbb-utóbb...

        Próbálom megmagyarázni magamnak,hogy NEM fontos a szex.Érintésben,lelkemet simító ölelésben jócskán van részem-hála istennek.

        De amikor a pesti utaimra gondolok

         

         

        villanó szempár a sarokban síkos

        a levegő is körülötted

        tudtad hogy jól áll az ing rajtad?olyan

        férfias ez egy nőn...végső robbanás

        apró melled rezdül ajkad vértelt nedves-csillogó

        nagyvad vagy macska,ó,olyan édes

        sarokba szorítani kezem a lábad közt na vigyázz

        csak finoman cipzár akad utamba

        mindjárt

        mindjárt

        mindjárt

        bent

        vagyok

         

        Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam...lehet,hogy alkalmatlan vagyok tartós kapcsolatra?Szégyen-gyalázat 34 évesen, basszus, benőhetne a fejem lágya!Itt van mellettem egy ember, aki minden szavamat lesi..mégsem becsülöm meg...mégsem lehetek őszinte...Gyötrődöm, istenkáromlás egy tartós kapcsolatot veszélyeztetni bármi módon...és ha nem lennénk együtt, vajon elég lenne egy nő?Nem hiszem...

        Nem, nem tudom elfogadni magam,ez nem természetes...