• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Levél egy lánynak

        Szia!

        Tudod,igazad van.Sosem gondoltam arra, hogy neked fájhat, hogy neked is fájhat, hogy te is lehetsz magányos.Fürödtem frissen szerzett-felfedezett boldogságomban a párommal, és nem törődtem azzal, amit ígértem,nem ígértem-szürreális éjszakáink csodává szelídültek-talán azok is voltak-sosem fogom mással átélni.

        Hogy magadra csuktad az ajtót, és ittál...nem tudom, mit kellett volna tennem, volt idő, amikor valóban, komolyan gyötrődtem múlt és jövő, mi lehet és mi volt között, álom-valóság,gyötrelem-gyönyör között...gyűlöltetek, lehet,jogosan, nem tudtam dönteni...Tudod,igazából sosem gondoltam arra, hogy én jó lehetek valakinek, ha átölelt valaki,mindig arra gondoltam-hogy lehet ezt a testet szeretni-én voltam mögötte, ez nem kérdés, de én?...Elég vagyok,voltam, leszek?Mi a jó bennem?...

        Te voltál az-életemben az első-akinek elhittem, hogy vagyok,hogy talán-talán tehetséges vagyok...bogarak rajzottak egy kis lámpabura körül egy kicsiny konyhában, főztünk, élvezettel, szeretettel, aludtam,úgy, ahogy még soha-hittem-úgy, ahogy még soha-magamban, El Camino-ban,spanyol csodákban, abban, hogy valaki ért,úgy, mint még soha...másba olvadtam-egy-másba...

        Magadra hagytalak aztán, igen, te akartál, még mindig akartál, és valahol én is téged...de beletörődtél, mondván, te hetero vagy-lehet, légy is az, a könnyebbik út, az enyémet-sorstársaimmal egyetemben-nem kívánom senkinek.

        Most valaki másnak főzöl majd nemsokára talán, szürreális éjszakáid kapuját másnak tárod ki,és-fene gondolta-ez annyira tud fájni, pedig kívánom, hogy boldog légy.

        Elmúlik ez egyszer?...

        Ez a levél mindenkinek fáj majd, ostorozom magam előre-bocsássatok meg nekem-

        maradok...

        Ange