• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        SAD,és egyéb őszi dolgok

        Csesszétek meg,rájöttem,hogy mi bajom van napok óta...Szállingózik az ősz a levegőben,már hétkor sötétedik-én meg indokolatlan sírásrohamokkal küzdök,halálfélelmem van, és folyton fáradt vagyok-egyszerűen lemerült az elem, amit nyáron sikerült feltöltenem napfénnyel...SAD-om van, szezonális depresszió, és hiába tudom, hogy gyógyszerrel jól karban lehetne tartani, de olyan szinten gyógyszerellenes lettem-Zani, hallod?...-hogy nem szívesen nyúlnék semmi ilyen jellegű megoldáshoz...Vettem ugyan egy kondibérletet, hogy majd én csinálok magamnak egy kis szerotonint ingyér' és bérmentve(pontosabban hatezer forintért:)))de addig sem jutok el, hogy elvánszorogjak az edzőteremig...

        Sok dolog bánt még ezen kívül,illetve talán jobban figyelek-mert van időm és lehetőségem-befelé,mint nyáron.Ősz, elmúlás.Januárban 35 leszek-mit értem el, szaros kis életem során mit tudtam felmutatni?...Most nem sok mindennel tudok büszkélkedni, az egyenleg marhára negatív, egyre jobban bánt, hogy nem beszélek anyuval, apuval, tesómmal, de ismerem magam annyira, hogy inkább a nyelvem harapnám le, mintsem valamelyiket is felhívjam, de amúgy ettől marhára el vagyok anyátlanodva.

        Ráadásul kedves ismét hazudott-persze ebben az én kezem is jócskán benne van, elismerem-nem merte elmondani,hogy visszament abba az étterembe, ami miatt tavaly majdnem szétmentünk-tavaly nyáron ugyanis szintén volt egy szürreális nyaram-nem is írtam akkor kb.két hónapig...-amiben szerepeltek magányos esték, nagy veszekedések, ez a nyamvadt étterem, ahova állandóan rángatták-volt olyan, hogy hazajött, aludt két órát, aztán vissza "kellett"mennie, hogy hol volt, ne kérdezzétek, nem is akarom tudni...ja, és hab a tortán, hogy négy hónapig pénzt sem látott belőle...

        Na mindegy, azóta-főleg az idei nyár óta-elválaszthatatlanok lettünk, már nem tudjuk egymást bántani, és amiről eleinte írtam, most már nem csak az álmaimban szerepel: tényleg család lettünk...Nem tudnám megfogalmazni, de azt hiszem, mindenki volt már abban a szerencsés helyzetben, hogy érezhette: ez az a hely, ahova jó hazajönni, ami egy pici kis zug a világ vihara elől, kandallóval, meleg teával, ropogó tűzzel...

        Szóval nem merte elmondani, mert tudta, hogy kiborulok...így is lett, szinte azonnal visszajött minden, ami azon a nyáron történt-minden idegszálammal ellenkezem...rettenetes, hogy egy kis melóért kénytelen az ember mindent elvállalni, ráadásul csessze meg, én ennél többre tartom a páromat, és aki 8 óráért ilyen rohadt nehéz,undorító munkáért 3500 forintot ad,annak kívánom, mosogasson ő!Mindegy, mert szombaton kezdődik egy biztonsági őr tanfolyam, arra beírattam,mert hátha jobb esélyekkel indul a munkakeresésben, mint így...Így?Rendes, becsületes szakmája van, érettségije.Mi kellene még?Ez a keleti régió egyszerűen rettenetes ilyen szempontból.Gyűlölöm.A városomat szeretem, mondhatni, lokálpatrióta vagyok, és Bak lévén, ragaszkodom az állandósághoz, így életemben két helyen laktam: anyunál,otthon,és 14 éve pedig itt.De már azon a határon állok,hogy el innen, bárhová, akár külföldre is!...