• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Fáradt vagyok

        Hétvégén Kedves szülővárosában voltunk-talán most már számomra is "otthon".

        Hullanak a levelek már, a levegőben az elmúlás illata-a Tisza belengi az egész várost, átmossa,tisztának érzed magad,időtlennek,mintha mindig is minden lett volna.Pillanatba vésett létidő-ennyi csak,újra egy ősz-

        Találkoztunk leszbikus barátnőinkkel,nem mertek ők sem felmenni a pride-ra,pedig tavaly hogy fogadkoztunk mindannyian,hogy igen, nekünk ott a helyünk...

        Doki a héten többször megkérdezte,hogy megyek-e, nem tudtam eldönteni,hogy félt, vagy attól tart,hogy a fizimiskámat egy újság címlapján látja viszont,vagy épp a TV képernyőjén,és ez nem vetne jó fényt a körzetre...:(

        A Másokban ui.annak idején megjelentünk,amikor még a Klubot csináltam,egy hatalmas transzparenssel menetelve hirdettük jogainkat...de nemcsak ebben a meleg újságban,pár más lapban is, szerintem Doki is olvasta-milyen gáz, hogy az édes,talpraesett,tündéri asszisztensnője meleg...

        Nem,nem mertünk felmenni,és hát balhé is lett, még nem mertem megnézni a médiát.Féltem a bőrömet-két emberért vagyok felelős immár-a Családomért.

        Ők a családom, igen, egy szemtelen Kölyök,egy árva meleg lány,hatalmas szívvel,és ez a szív értem dobog-kell ennél több?...

        Mi történt még?...

        Hatalmasakat csavarogtunk a Tisza-parton,isteni finom ischlert ettünk a város legjobb cukrászdájában,összebújtunk esténként-mekkora különbség,ha az embert szívből-vággyal-lélekkel kívánják-azt hiszem, tudom, szerelmes vagyok ismét, a páromba...

        Otthon vagyok,én nála vagyok otthon, és hogy úgy látom őt, ahogy a három év alatt sosem, hogy megtanultam értékelni a szerelmét, hogy megtanultam a szívemmel látni, elengedni, nem féltékenynek lenni-ez annak a lánynak köszönhető, aki májusban felborította az életemet, aki miatt öngyilkos akartam lenni júniusban,és mégis-

        hazaértem

        bár nem ahhoz,akihez gondoltam, de a meglepetés csodás volt, és tartson örökké

        (köszönöm,neked,bár El Camino-mat sosem járom végig,és spanyolul sem tanulok már meg,de kívánom, hogy Te fedezd fel magad, utadat járd végig,és szülj gyermeket,mert ez az élet rendje)

        Gyönyörű, szépséges

        Indián Hercegnőm

        hát újból karjaidban

        hallgasd, ahogy szívem dobbanása

        az elmúlást hirdeti