• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Végre hétvége

        Már alig vártam a hétvégét...

        Hosszú-hosszú idő óta először leszabadultam Kedves szülővárosába.Sajnos mindenféle okok miatt el kell adja a lakását, és ezt intézte a héten...:(

        Nade szombaton-miután beszerelték az egyedifűtés szabályozást nálunk,aminek,ahogy megtudtam, nem sok értelme-én is utánamentem,és egy kicsit lazítottam.kezdek munkaholista(vagy munkoholista?:)))lenni...

        Mi ebben a kisvárosban ismerkedtünk meg, több mint három éve...Egy baráti társaságba jártunk, én akkor egy nagyon fiús, nagyon agresszív, alkoholista-sajna-csajszival jártam,aki rendesen beetetett-ugyanis akkoriban nem volt munkám, és csajos azt mondta,van egy cége, ahova engem majd bevisz-lakást ígért, jövőt,egy elkeseredett embernek...

        Cserébe sokszor megvert-igen,igen,nálunk,leszbiknél is létezik erőszak...

        Volt úgy-pont szakítani akartam vele-hogy rálökött a taxi tetejére, amivel jött, és elkezdett erőszakoskodni velem, stb.stb.meg ennél durvább dolgok is...

        Egyszer csak döntöttem-igaz, Bak létemre baromi nehezen-megszabadulok tőle, szakítok...erre bevetette az "anyám meghalt tegnap délután" c.jelenetet,amire persze rohantam le hozzá...

        Folyt.köv.du.

        Már éppen baromira megsajnáltam volna, amikor Kedves sandán rámvigyorgott,és megkérdezte:Ugyan hanyadjára halt meg az anyja?!...

        Kiderült,hogy minden hölgyet ezzel etetett...

        Kedves ezután meginvitált egy baráti ebédre aprócska lakásába, de előtte,még ott a kocsmában szemtelenül vigyorogva közölte-dekoltázsomat stírölve-"Te belém fogsz szeretni nemsokára...."

        Hát,így lett,ennek immár három éve...

        Annyi mindenen keresztülmentünk már mi ketten...minden második nap szakítunk,halálosan utáljuk egymást,utána sírva békülünk ki öt percen belül,állandóan röhögünk, legtöbbet magunkon,néha máson,sokszor álmodozunk,tervezgetünk,nevelünk egy szemtelen kamasz kölyköt:)nagyon-nagyon szeretünk egymással lenni(és gyakorlatilag szinte csak egymással,érdekes dolog ez...)szóval elválaszthatatlanok lettünk ez alatt a három év alatt...

        Ami júniusban történt-megerősítette a kapcsolatunkat...az a lány...sokszor hiányzik(és nem érdekel,ki olvassa ezt a bejegyzést...)sokszor érzem még mindig úgy,hogy elvesztettem lelkem másik felét-Spanyolország, álmok, lehetőségek, amik bennem rejlenek...tudom, és erre Ő tanított meg, hogy mennyit érek...és ezt szívből köszönöm Neki(bár ez a szív nagyon-nagyon sajog még mindig...)

        De nekünk,azt hiszem, ennyi volt a dolgunk egymással.Az ő útja másfelé tart.

        Drága Lány, aki beleégtél a lelkembe, üzenem,hogy csak a tiszta valódat akarom látni, mert tudom, hogy benned van a tisztaság, és az erő-és a képesség a jobbra...csak ne pazarold el a tehetséged,kérlek-tudod, mire gondolok...

        De Kedvesemmel-aki lassan Indián Hercegnőmmé avanzsál újból-hosszú,nagyon, nagyon hosszú út vár még ránk.

        Talán az egész élet.