• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        I'm tired

        Fáradok.

        Szürreális éjszakáim-nappalaim őrült erővel csúsznak ki kezemből...

        Mondjátok-tényleg ezt kell csinálni, vagy valóban én nem tudom felvállalni a felelősséget?..mert meglehet...

        Tegnap vendégül láttuk egyik legjobb barátomat/barátunkat-asszem mondhatom így... mindkettőnk közös barátja.Az ő szájából hangzott el az ominózus-"Nem tudsz felelősséget vállalni semmiért"-mondat-talán nem pontosan így, mielőtt sértődés lenne belőle...

        De a lényeg ez volt.

        Lehet.

        Persze volt előzménye, egy idióta sms.Nyald ki a seggem, vagy valami hasonló, amit kórházi reggelemen írtam neki-dühömben.Merthogy pont akkor jutott eszébe szegénykémnek valamit sms-ben megkérdezni, ami nekem-az én idősíkomban-nem volt annyira húsbavágó...

        Honnan tudhatta volna, hogy én épp akkor szaggatom ki vértől csöpögő karomból a branült egy kórházi mosdó felett...

        Ugyan már...

        Nem tudok veletek lépést tartani...

        Mostanában állandóan elfelejtem, amit mondani akarok.

        Régi nyári napok jutnak eszembe, amikor lustán elhevertem a díványomon, Cipzár, drága földszintes tacskónk lihegve mellettem, könyvek garmadája borította  a szobát, én hasonfekve merültem bele egy idegen világba...

        Hova tűntetek, drága, felelősségmentes, málna és szappanillatú nyári napok,éjszakák?...

        Mi a faszért kellett felnőnöm?...

        Annyi fájdalom van ebben a rohadt életben-aki mást mond,hazudik.És minél "felnőttebb"vagy, annál több.És lehet, hogy nem akarattal okozod...

        Nem tudom, kinek mit ígértem, édes kicsi kertemet mohón növi be a gaz, Kölyök valahol a messzi távolban, a hegyek között fedezi fel az életet nagyapjával-épp ideje...

        És én?...

        Gyémántként csillogó tekintetekben keresem az igazságot...

        Végre már?...Segíthetnétek.