• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        The Long Way Home

        karamell-hang lágy

        barna bőr zuhatag-haj csak egy lány  a zongora mögött

        kinéz az ablakon

        és nem tudja hová

        tűnt a nyár-ő észre sem vette...

        talán jobban kellett volna

        hinnie

        ártatlan ébredésekben,őszinte tekintetekben, talán saját magában-

        levendulamezőkben,nap-sárga kiscsibék pelyhes puhaságában egy

        tanyában

        mely csak álmaiban létezik már-

        egy keringőben, melyet soha el nem táncolt

        vad száguldásban,árnyas tisztásban

        forrásvíz üde hűvösében, hosszú utazásban

        lebbenő függöny szatén-illatában-jó oldalán alszol az ágynak, ez csak természetes...-

        szemedben a napfelkelte kócos hajnali csillagom-

        újabb nap köszönt ránk immár nem volt hiábavaló ébredésem

        azt hiszem már mindegy-

        szemem tágra nyitva,előttem az élet, ez a való világ,kiscsillag

        rohanj,újabb nap a hiábavalóság küszöbén na de hát élni kell

        kapcsolj gépet kapj kezedbe kapát, felmosót, mindegy

        gyertyafényes vacsorád hova tűnt?

        mindegy...nem kezdi újra, elég volt egyszer feltámadnia

        égi jel jött vagy pokoli?...harmincöt fok árnyékban bambán homokban gázol szőlőtövek kertek alatt

        meló van, ébredj,menni kell

        égre néz, de

        csak olcsó verejték mit kap föntről

        bár nőnének szárnyai...elrepülne...